A paleontológusok közül sokan úgy vélik, hogy az óriás pteroszauruszok röpképtelenek voltak. Mark Witton, a Portsmouth-i Egyetem kutatója és Michael Habib, az egyesült államokbeli Chatham Egyetem paleontológusa fosszílizált pteroszaurusz-maradványokat vizsgálva becsülték meg az őshüllők méretét, testtömegét, majd kiszámították, mekkora erőkifejtésre voltak képesek és miként tudtak a levegőbe emelkedni ezek a dinoszauruszok, amelyek akkorák voltak, mint egy mai zsiráf. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az őshüllők mind a négy végtagjukkal "rúdugróként" lökték fel magukat a magasba, a levegőbe jutva szárnyaikon pedig több ezer kilométeres távolságokat tettek meg, akár a kontinenseket is átszelhették - olvasható a The Daily Telegraph online kiadásában. 

Korábbi elméletek szerint az óriás pteroszauruszok magassága elérhette a 6 métert, szárnyaik fesztávolsága pedig a 12 métert. Mark Witton és Michael Habib szerint ez túlzás, "legfeljebb" 5 méter magasak lehettek, a szárnyak fesztávolsága pedig "mindössze" 10 méteres volt. "A legtöbb madár nekifutásból gyorsul fel, majd ugrik egyet, mielőtt vad szárnycsapkodással repülni kezd. A kisebb testű madarak álló helyzetből is a levegőbe tudnak emelkedni. A korábbi elméletek azt sugallták, hogy az óriás pteroszauruszok túl nagyok voltak ahhoz, hogy a levegőbe való emelkedésnek akár az egyik, akár a másik módja működhetett volna az esetükben, következésképpen röpképtelenek lehettek" - magyarázta Mark Witton. 

Mint a brit paleontológus kiemelte, a pteroszauruszok azonban nem madarak voltak, hanem repülő hüllők: egészen más csontvázszerkezettel, más arányú szárnyakkal és izomtömeggel rendelkeztek. "Ezek a lényeknek egészen egyedülálló anatómiájuk volt, és a madaraktól eltérő módon emelkedtek a levegőbe, alacsonyabb szögben startoltak" - emelte ki Witton, aki amerikai kollégájával, Habibbel arra a következtetésre jutott, hogy az óriás pteroszauruszok hátsó végtagjainak izomtömege elérhette a fél mázsát is. A négy végtag masszív izomzatának köszönhetően könnyedén a levegőbe lökhették nagy testtömegüket. 

A kutatók szerint a pteroszauruszok nem csupán repülni tudtak, hanem több ezer kilométeres távolságokat is megtettek, ráadásul a szárnyaikat sem kellett folyton "üzemeltetniük", hogy fenn maradjanak. Rövid szakaszokban hevesen "működtették" nagyméretű szárnyaikat, ami aztán elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy kellő utazósebességre tegyenek szert. 

"A pteroszauruszok súlyukhoz képest hihetetlenül erős csontvázzal rendelkeztek, nagy valószínűséggel a legerősebbek közé tartoztak, amelyek az evolúció során valaha kifejlődtek. A madarakkal ellentétben, amelyek esetében a szárnyak relatíve gyengülnek a testméret növekedésével párhuzamosan, a pteroszauruszok az ellenkező utat +választottak+, egyre erősebb szárnyakra tettek szert. Ahogy növekedett testméretűk, növekedett szárnyaik ereje, a repülőizmok tömege is, hogy bebiztosítsák repülési kapacitásukat" - összegezte Witton.