Megjósolható-e az emberi viselkedés?

Beteljesülni látszik az amerikai sci-fi-király, Philip K. Dick 1956-ban írt, 2002-ben Steven Spielberg által megfilmesített Különvélemény című novellaálma, amelyben a rendőrség „látnokok” segítségével akadályoz meg bűncselekményeket – a megtörténtük előtti pillanatokban. Az egyesült államokbeli Memphisben a helyi rendvédelmi szervek december 16-án, Utcasöprés fedőnevű razziájuk keretében 54, feltételezhetően prostitúcióban, illetve kábítószerben utazó bűnözőre csaptak le.

Az utóbbi évek legnagyobb szabású akciójának érdekessége, hogy a rendőrök – akárcsak a dicki utópiában – nem hagyományos információgyűjtést követően (például besúgók, beépített emberek hírei alapján) mentek címre, hanem az IBM-mel és a helyi egyetemmel közösen kifejlesztett számítógépes programjuk jelölte ki a „begyűjtési pontokat”. A Blue CRUSH néven 2005-ben beindított, mostanra beérett projektben a számítógép nagy mennyiségű statisztikai adat feldolgozása után, a legkülönfélébb tényezőket – személyiségvonásokat, bűncselekménytípusok jellemzőit, de olykor még az időjárást is – kombinálva segít meghatározni az aktívabb rendőri jelenlétet igénylő helyeket és időpontokat. Az elöljárók elsősorban ennek tudják be, hogy 2006 óta 29 százalékkal csökkent a városban az elkövetett bűncselekmények száma.

 Ez az új gyakorlat azonban a rendőrökön kívül muníciót ad az emberi jogokat féltő kritikusoknak is, akik a rendszer bevezetése óta a dicki világ eljövetelével riogatnak, mondván: ezáltal úgy is börtönbe kerülhet valaki, hogy nem is követett el bűnt. Az illetékesek viszont azzal nyugtatgatnak, hogy a CRUSH nem jóslatokra épít megelőző csapásokat, hanem kizárólag a már elkövetett bűncselekmények alapján készített statisztikákból dolgozva választja ki a potenciálisan veszélyt rejtő személyeket és helyszíneket.

A módszer a rendvédelmi szervek körében mindenesetre népszerű. Hasonló programmal rukkoltak elő azóta Floridában és Nagy-Britanniában is, ahol a visszaesők számát szeretnék csökkenteni ilyen módon. Azt remélik, hogy bizonyos adatok – például előélet, kapcsolatok, családi környezet, egzisztencia – elemzésével mostantól már a börtönökben ülők közül kiszűrhetők lesznek az újrázásra hajlamosak. Rajtuk személyre szabott rehabilitációval próbálnának segíteni.

„Az üzleti és szabadon hozzáférhető média-adatbázisokban olyan mennyiségű adat áll már rendelkezésre, hogy azok feldolgozásával összefüggések rajzolódnak ki: előrejelzések készíthetők csoportos szinten” – magyarázza a módszer elterjedésének hátterét Ruppert Péter, a Maven7 magyar hálózatfejlesztő cég ügyvezető igazgatója. Az összefüggések egyes esetekben szó szerint is szembeötlőek lehetnek. A New York-i Cornell University kutatói a Flickr nyilvános internetes képmegosztót böngészve – elsősorban a fényképezőgépek által rögzített GPS-koordinátákat vizsgálva – egyebek mellett arra lettek figyelmesek, hogy a japán turisták máshonnan fényképezik az Eiffel-tornyot, mint mások. Ennek tudatában – így Ruppert – e kedvelt pontok közelébe lehet telepíteni a japánok által kedvelt szolgáltatásokat, üzleteket.

De kialakulóban van az emberi viselkedés előrejelzésének általános modellezését lehetővé tevő elméleti háttér is. Megdőlni látszik az a nézet, hogy „viselkedésünk minden gyakorlati szempontból véletlenszerűnek tekinthető” – írja Villanások című, 2010-ben megjelent könyvében a téma kutatásában nemzetközileg is elismert, a hét végén Budapesten előadást tartó Barabási Albert-László. Az Erdélyben született, jelenleg a bostoni Northeastern és a Harvard Egyetemen dolgozó fizikus még maga is a véletlenszerűségből indult ki 2003-ban. Munkatársaival akkor az Origo internetes hírportál látogatóinak böngészési szokásait figyelve próbált következtetni a hírek élettartamára. Ehhez Ernest Rutherfordnak a radioaktív anyagok lebomlását leíró törvényeit használta analógiának, mondván: ahogy az egymástól megkülönböztethetetlen rádiumatomok az idő folyamán minden pillanatban azonos eséllyel alakulnak át tóriummá, úgy az ismeretlen időbeosztású és motivációjú klikkelők is e véletlen minta szerint válhatnak egy adott cikk olvasójává. Ám miközben a modell alapján azt feltételezték, hogy egy cikk „felezési ideje” – vagyis amíg a publikációt követően rákattint az azt valaha is olvasók legalább fele – 36 perc, a valóságban ez az idő 36 óra volt.

„Ha egy hatoldalú kockával dobunk, az esetek túlnyomó részében hat dobásunk között lesz hatos. Az emberi viselkedés nem ilyen. Ha egy látogató naponta átlagosan hússzor kattint rá egy weboldalra, az távolról sem jelenti azt, hogy óránként nagyjából egyszer kattint. Amikor felmegy, akkor valószínűleg több hírt elolvas egyszerre. Utána viszont órákig, esetleg napokig mással foglalkozik. Ez érdemben megnöveli az átlagos ismétlődési időt” – foglalja össze a tapasztalatokat a kutatásban részt vevő Lukács András, a MTA SZTAKI tudományos munkatársa. Az emberi tevékenységek – látszik kirajzolódni az azóta végzett kutatásokból – inkább ezt a hatványeloszlást követik, vagyis a nyugalom hosszú időszakai váltakoznak rövid, intenzív aktivitással, az úgynevezett villanásokkal.

A jelenséget nemcsak az e-mailezési szokásokban, a valutabrókerek ügyletein vagy az apró kézmozdulatokban, hanem még az emberi helyváltoztatásokban is tetten lehet érni – ismerték fel Barabásiék a göttingeni Max Planck Intézet fizikusainak egy korábbi megfigyelése kapcsán. A németek 2006-ban a járványok lehetséges terjedését próbálták modellezni az egydollárosok mozgásának segítségével. A hátteret a Where's George össznépi amerikai játék biztosította. Az azonos nevű honlapra 1998 óta bárki beküldheti a kezébe került, George Washington arcmásával díszített egydolláros sorszámát, illetve jelezheti, ha felbukkan nála egy már regisztrált zöldhasú. Az oldal elemzése során a göttingeniek meglepetésükre azt tapasztalták, hogy egy-egy szélsőséges elkóborlástól eltekintve a bankjegyek jó része a kiindulási hely közelében marad. „Miután a társadalom heterogén – otthon ülők és világcsavargók keveréke –, a bankjegyek sokáig egy környéken lapulnak, időnként pedig kontinensnyi ugrásokat hajtanak végre” – magyarázza könyvében Barabási.

Ha a társadalom többsége valóban jól bevált rutinok szerint éli az életét, akkor az emberek viselkedése tűrhető hatékonysággal előre is jelezhető – nyitott új távlatokat a Massachusetts Institute of Technology 2009-es tanulmánya. Az ottani kutatók száz diákjuknak adtak olyan mobiltelefont, amelynek segítségével követni tudták minden lépésüket. Az egy év alatt felhalmozódott adathalmaz kiértékelése megdönteni látszik azt az előfeltevést, hogy a fiatalok mobilabbak, spontánabbak. Életük szabályszerűségei alapján ugyanis az egy év elteltével a kutatók 79 százalékos pontossággal meg tudták jósolni, melyikük hol lesz a következő 12 órában.

A felfedezés új megközelítést hozhat a járványok terjedésének modellezésében is. Az Indiana Egyetem informatikusai 2009-ben megjelent publikációjukban – nem cáfolva az eddigi feltételezéseket, vagyis hogy a pandémiák globális terjedésében a repülőjáratok a ludasak – nagyobb hangsúlyt fektetnek a kis hatótávú helyváltoztatásokra. Öt kontinens 29 országának adatait feldolgozva arra jutottak, hogy mivel az otthon és a munkahely közötti ingázás során jóval többen fertőződnek meg, mint az interkontinentális utazgatások következtében, a reptéri korlátozások mellett nagyobb figyelmet kellene fordítani például a tömegközlekedés szabályozására járványos időszakokban. A szakemberek szerint a módszer az egészségügy mellett joggal számíthat az üzleti szféra figyelmére is, hiszen új alapokra helyezheti a piackutatást, az ingatlanfejlesztést, a közlekedésszervezést.

GERI ÁDÁM