Hilda Bruce biológus a róla elnevezett hatást fél évszázada írta le fogságban tartott egereknél. Most először sikerült ugyanezt vadon élő állatoknál is bizonyítani, méghozzá majmoknál - írja a Der Spiegel című német lap internetes kiadása.

Eila Roberts, a Michigani Egyetem kutatója és kollégái öt éven át figyeltek meg egy dzseládapávián populációt az etiópiai Simien Nemzeti Parkban. Megszámolták az élve születő majomkölyköket azokban a csoportokban, ahol új hím vette át a vezetést, ezen kívül ürülékmintákat gyűjtöttek a nőstényektől, hogy hormontartalmuk alapján megállapítsák, melyikük volt vemhes, és mióta.

Az új hím érkezését követő első hetekben a vemhességek nyolcvan százaléka megszakadt - számoltak be a kutatók meghökkentő eredményükről a Science című folyóiratban. A Bruce-hatást szaginger váltja ki: egy idegen hím illata megváltoztatja a nőstények hormonháztartását, vetélést okozva ezzel.

A dzseládapáviánok csoportjait általában egy nőstény vezeti, de az egyik hím is kiemelkedik a többi közül. A vetélés evolúciós szempontból megéri a nőstényeknek, mivel megszületendő utódukat nagy eséllyel megölné az új hím. Így a Bruce-hatást a nőstények sikeres alkalmazkodásának tekinthetjük: maximalizálják kölykeik számát egy állandóan változó közösségben.