A világon jelenleg 2,5 milliárd androidos készülék van használatban, az aktív Apple-eszközök száma pedig 1,4 milliárd. Az utóbbi körben Mac számítógépek is vannak, előbbibe pedig az okosmosógéptől az okostévéig sok minden beleszámít. De aligha túlzás azt állítani, hogy az Android operációs rendszert nagyjából kétmilliárdan, az iOS-t pedig egymilliárdan nyomogatják nap mint nap a telefonjaikon. Erre az igencsak előrehaladott állapotban lévő piacra kell majd beszállnia harmadikként a Huaweinek, miután a vállalat lényegében megerősítette a Reuters hírügynökség vasárnapi értesülését, miszerint a Google – a Trump elnök által végsőkig fokozott amerikai kormányzati nyomásra – elvágja a kínai gyártót az Android legfontosabb részeitől. (A hatást fokozhatja, hogy a Bloomberg szerint a Broadcom, az Intel és a Qualcomm is felfüggeszti chipbeszállításait a Huaweinek. Ahogy időközben kiderült, még az ARM is, így leállhat az okostelefonok gyártása.)

Úgy tudni, a kínai cég nem használhatja majd az ezután következő telefonjain a Google által kiadott Android-verziókat, valamint az amerikai vállalat népszerű alkalmazásait sem, mint a Gmail, a YouTube vagy a Google Térkép. (A hétfő éjjel bejelentett, 90 napos amerikai haladék értelmében a Google-nak további 90 napon át lehetősége lesz minden szoftverfrissítésre áment mondani a már piacra dobott modellek, illetve a még nem forgalmazott, de a Google által már engedélyezett készülékek esetében. Ezzel egy augusztus 19-éig tartó időablak is nyílt arra, hogy az amerikai és a kínai kormány kiegyezzen egymással.) Márpedig ezeknek az alkalmazásoknak a megléte kritikus kérdés a versenypiacon – erősítette a meg a Reutersnek a laikusként, a mindennapi telefonhasználat során is tetten érhető jelenséget Geoff Blaber, a CCS Insight elemzőcég kutatásért felelős alelnöke. A legnagyobb érvágást a platform elzárása jelentheti a „hivatalos” áruháztól: bár elméletileg más forrásból is lehet alkalmazásokat telepíteni – a Huaweinek például van saját, AppGallery nevű gyűjtőhelye –, az Európai Bizottság által tavaly közölt adat szerint a közel négymillió programot kínáló Play áruházból származik az androidos eszközökre kerülő appok 90 százaléka. Aki ehhez nem képes hozzáférést lehetővé tenni a (potenciális) felhasználóinak, az jó eséllyel elveszíti azokat.

Az utóbbi években tett sajtónyilatkozatok alapján a Huawei már régóta számol ilyen helyzettel. Legutóbb a február végi Mobile World Congress technológiai szakkiállítás után nyilatkozott erről Richard Yu, a vállalat fogyasztói üzletágának vezérigazgatója. A Die Welt német napilapnak azt mondta, szívesen dolgoznak ugyan telefonjaikon a Google, számítógépeiken a Microsoft szoftverrendszereivel, de felkészültek arra az esetre, ha az amerikai kormányzat addig sakkozik, míg végül elvágja tőlük az amerikai platformokat. Ha bármikor ilyen helyzet áll elő, nem éri majd őket váratlanul, van B tervük, már elkészítették saját operációs rendszerüket. A Huawei-alapító Zsen Cseng-fej éppen a Google-tilalom kiszivárgása előtti napon tett hasonló kijelentést a japán médiában.

Nagy kérdés, hogy a magabiztos sajtónyilatkozatok mögött mennyire áll használható és piacképes új platform. (A Huawei a számítógépes piacon egyelőre nagyon kis szereplő, így elsősorban mobilos fronton van szüksége életmentő megoldásra.) Ám bármennyire jó a saját platform, nem tudni, hogy a feltételezett minősége mire lesz elég önmagában. A Huawei globális szoftverpiacát régebben és behatóbban ismerő – az okostelefonok témájában sem egészen járatlan – Microsoft Windows Phone nevű új generációs rendszere sem volt rossz. Végül abba bukott bele, hogy a redmondi óriás lényegében számolatlanul folyó pénzzel sem tudta rávenni az alkalmazásfejlesztőket, hogy az – akkor még kisebb – androidos és iOS-es tábor mellett Windows Phone-használók számára is készítsék el programjaikat. A felhasználók pedig nem akartak olyan új platformra átköltözni, ahol nem találják meg jól megszokott alkalmazásaikat. A 2010-ben nagy reményekkel útjára indított platform öt év alatt bukott el.

Hasonlóan járt a Samsung is, amelynek menedzsmentje – a hírek szerint éppen a túlzott androidos függés lazítása, illetve az ebben meglátott üzleti lehetőség miatt – előbb a Linux-alapú Bada, majd a hasonló bázisú Tizen operációs rendszerrel próbálta színesíteni kínálatát. A 2010-ben kiadott Bada 2013-ban bukott el, illetve beolvadt a 2012-es keltezésű Tizenbe. Bár ez utóbbit még ma is használja a Samsung, a tizenes mobilokra olyan szinten nem volt vevő a közönség – ahogy a badásokra sem –, hogy ma már csak okosórákban és tévékben lehet találkozni ezzel a rendszerrel, telefonokban egyáltalán nem.

Bármilyen kevés eséllyel indul is egy harmadik platform, érdemes azzal is számolni, milyen következményekkel járhat, ha a Huawei a vert helyzetnek látszó szituációból képes lesz előnyt kovácsolni. Ebben az esetben megtörne a mobilpiacot jelenleg uraló, közel 100 százalékos amerikai szoftverdominancia, az Android és az iOS mellett kínai rendszer is megjelenne. Az is lehetőség, hogy a Huawei nem tartja meg magának a rendszerét, hanem a Google által is alkalmazott megoldáshoz hasonlóan licenceli a többi kínai mobilgyártónak, amelyek – a Trump-adminisztráció által eléjük gördített akadályok után – örömmel vehetik használatba „a Kelet Androidját”. (Lásd A nemzetközi helyzet egyre fokozódik című írásunkat.) Nem kizárt, hogy az ilyen új rendszerrel – akár önállóan, akár csoportosan – az amerikai ukázokat nem feltétel nélkül teljesítő országokban, hát még a hanyatló Nyugatról vizionáló államokban viszonylag rövid, de legalábbis belátható időn belül el lehetne érni pár száz milliós bázist. Főleg, ha erre itt-ott némi kormányzati „noszogatással” is rásegítenek. Kína mellett Oroszországban, Törökországban, de talán hozzánk közelebb is élnek olyan állami vezetők, akik örömmel vennék a technológiai függetlenedést a nyugati érdekkörtől. Alighanem közülük többen örülnének annak is, ha az illiberális berendezkedés jegyében a vélt és valós nyugati kiskapuk helyett saját államvédelmi réseket építtethetnének maguknak a rendszerbe.

A Huawei szempontjából mindehhez arra lenne szükség, hogy ne vagy csak mérsékelten érvényesüljön az a fajta pszichológiai hatás, amit a Google-szolgáltatásoktól való elvágás hírei keltenek a felhasználókban. Az ugyanis pénzügyileg és a renomé szempontjából is kritikus károkat okozhat, ha a vállalat mostantól hónapokon át nem vagy csak alig tudna újabb telefonokat eladni.

A nemzetközi helyzet egyre fokozódik

Miközben a mobiloperációs rendszerek gazdái az Egyesült Államokban székelnek, hardveres fronton nem kérdés a keleti fölény. Az IDC elemzőcég legfrissebb – idei első negyedéves – adatai szerint a 11,7 százalékos részesedéssel bíró Apple kivételével lényegében minden okostelefon-gyártó ázsiai. A piacvezető dél-koreai Samsung mellett négy kínai márka – Huawei, Xiaomi, Vivo, Oppo – szerepel még a top ötben. A kínai óriásvállalatok stratégiáját jól illusztrálja, hogy az utóbbi két márka tulajdonosa ugyanaz; a BBK Electronics birtokában van a Vivón és az Oppón kívül a felénk is ismertebbnek számító OnePlus és az Oppo almárkájából tavaly önálló branddé avanzsált Realme is. A Huawei az utóbbi évek bizonytalankodása után néhány hónapja tette egyértelművé, hogy az Oppóhoz hasonló módon gondolkodik, viszont annál jóval merészebb terveket dédelget. A Honor szériás telefonokból önálló márkát nevelget, mégpedig azzal a céllal, hogy 2020 végére már azt is behozza a legnépszerűbb öt márka közé. A kínai gyártó 2022-re már azt szeretné, ha a Huawei és a Honor is dobogós lenne, az első és a harmadik helyen. A hivatalos kommunikáció szerint az amerikai elnöki döntés nem a Huawei, hanem „a külföldi eszközgyártók” térnyerését kívánja nemzetbiztonsági okokra hivatkozva korlátozni. A Samsunggal és a most kisebb piaci résszel bíró dél-koreai LG-vel, a tajvani ASUS-szal vagy a japán Sonyval valószínűsíthetően nem lesz kardoskodás. De az előfordulhat, hogy a Xiaomi és a BBK-csoport márkái is áldozatul esnek. Ez viszont már nagyon vékony jég. A mobilvásárlók zömét érintő tömeges tiltásnál könnyen visszafelé sülhet el az amerikai fegyver, főleg akkor, ha a kínai gyártók összefogva teszik le a voksukat egy új platform mellett. Arról már nem is beszélve, mi minden történhet, ha a kínai kormányzat kérésére, válaszlépésként, a helyi bérgyártók felhagynak például az Apple készülékeinek összeszerelésével. Ha ezt vagy ehhez hasonló forgatókönyvet képes a kínai vezetés reális lehetőségként tálalni, az is előfordulhat, hogy az USA viszonylag gyorsan visszakozik majd.

A cikk a HVG hetilap 2019/21. számában jelent meg. Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, keresse a Tech + tudomány rovatot a hetilapban és kövesse a HVG Tech Facebook-oldalát.