Egy amerikai tudóscsoport új kutatása arra enged következtetni, hogy a szúnyogok nem csupán a kifújt szén-dioxidot veszik figyelembe, amikor elkezdik keresni áldozatukat. A támadást ugyanakkor e gáz kilégzése alapozza meg, hiszen a szúnyogokat köztudottan nagyon vonzza a CO₂ szaga – ezt akár több tízméterről is képesek megérezni.

A Washingtoni Egyetem szakértői azonban úgy vélik, a szúnyogokat nem csupán a szén-dioxid ingerli, hanem bizonyos színek és más vizuális minták is. A folyamathoz ugyanakkor a leheletünkből származó CO₂-re is szükség van, mivel utóbbi serkenti a rovarokat arra, hogy kutakodni kezdjenek a potenciális gazdatest után.

A Nature Communications című tudományos folyóiratban február 4-én közzétett tanulmányukban washingtoni biológusok négy olyan színt említettek meg, amelyek inkább vonzzák a szúnyogokat. Ilyen például a vörös, a narancssárga, a fekete és a ciánkék. Ugyanakkor a zöld, a lila, a kék és a fehér mind olyan színek, amelyeket a szúnyogok jellemzően figyelmen kívül hagynak – írta erről az Interesting Engineering.

Jeffrey Riffell, a Washingtoni Egyetem professzora és társai a veszélyes kórokozókat és betegségeket (a chikungunya-lázat és a zikavírust is) terjeszteni képes Aedes aegypti, vagyis az egyiptomi csípőszúnyogot, illetve viselkedését tanulmányozták. A kutatók az egyes szúnyogokat miniatűr tesztkamrákba tették, melyeket meghatározott szagokkal permeteztek be, és különböző vizuális mintákkal láttak el. A kutatók azt tapasztalták, hogy a kamra alján lévő, színtől független pöttyöt nagyrészt figyelmen kívül hagyták a rovarok. A területre ezután CO₂-t juttattak, ám a szúnyogok továbbra sem vették figyelembe a pontot – a minta ekkor zöld, kék és lila színű volt.

Ha azonban a pontot pirosra, narancssárgára, feketére vagy ciánkék színűre változtatták, a szúnyogok máris izgalomba jöttek, és a minta felé repültek.

A kutatók azt még nem tudják, hogy a szúnyogok ugyanúgy érzékelik-e a színeket, mint mi, emberek. A kísérletekből viszont kiderült, hogy a vérszívók a CO₂ szaglásakor jellemzően a hosszabb hullámhosszú fényt részesítették előnyben.

A vizsgálatot később más módon is elvégezték: a kamrába emberi bőrszínt utánzó kártyákat helyeztek, de volt, hogy a kutató a puszta kezét is bedugta. Ezután ismét CO₂-t permeteztek a kamrába, a rovarok ilyenkor pedig a kártyák felé vették az irányt. Ennek oka, hogy az emberi bőr hosszú hullámhosszú jelet bocsát ki a vörös-narancs tartományban, függetlenül a pigmentációtól. Akkor viszont, amikor a kutatók szűrőket használtak e jelek elrejtésére, már mást tapasztaltak: előfordult például, hogy a kutató zöld színű kesztyűt viselt, és a kamrában CO₂ is volt, a szúnyogokat azonban így sem érdekelte a keze.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.