A Tejútrendszerben található csillagok többsége nem a közvetlen, hanem az azt megelőző generációból származó csillag maradványaiból keletkezett. Ritka túlélőnek számítanak azok a csillagok, amelyek a galaxisunk fiatal korában keletkeztek, így ezek értékes információt hordozhatnak arról, hogyan alakulhatott ki például a Naprendszer.

A Tejútrendszer egyik legrégebbi csillaga az SMSS1605-1443, amelynek fényét vizsgálva a kutatók azt találták, hogy szinte az eredeti állapotában láthatjuk. A megfigyelése közben pedig egy váratlan kísérőjét is sikerült felfedezni.

A galaxis első csillagai az ősi hidrogénből és héliumból keletkeztek, a folyamatnak köszönhetően pedig általában nagyon nagy tömegűek lettek. Mivel a nagy tömegű csillagok gyorsabban égetik el az „üzemanyagot”, az életük nagyon gyorsan véget ér. Ilyenkor szupernóvaként szórják szét az elemeket az univerzumban, amit aztán a következő csillagok gyűjtenek össze, és indul el újra a folyamat – magyarázza az IFLScience. A kutatók azonban most közelebbről is megvizsgálhatták az SMSS1605-1443-as jelű ősi csillagot, az eredményeiket pedig az Astronomy and Astrophysics hasábjain mutatták be.

Megtalálták a tudósok a Tejútrendszer legszélső határát

A Tejútrendszer spirális korongja nagyjából 100 ezer fényév átmérőjű. Ehhez képest a galaxis széle tízszer ilyen messze van a középponttól - figyelték meg kutatók.

Az idős csillagokat a szakemberek az alacsony fém, különösen a vastartalmuk alapján azonosítják. Bár az SMSS1605-1433-nak nagyobb a széntartalma, mint néhány másik csillagnak, ennek a legalacsonyabb a vas-hidrogén aránya az általunk eddig megtalált égitestek közül.

David Aguado, a Firenzei Egyetem munkatársa szerint meglepő volt azt látni, hogy ez egy kettős csillag, mert az ilyen régi csillagok esetében ritkák voltak a bináris rendszerek. Ha ki is alakultak ilyenek, akkor azok egyik tagja már egész biztosan elpusztult az évmilliárdok alatt.

Sajnos a kísérőcsillagról semmit sem tudunk, azt sem, hogy az SMSS1605-1433-mal együtt keletkezett-e. Ami előfordulhat, az az, hogy az egyik csillag légköre beszennyezi a másikat, ám a mérések alapján ez ebben az esetben nem történt meg. Mindez azt jelenti, hogy az SMSS1605-1433 gyakorlatilag egy időkapszula a galaxis korai időszakából. A jövőben valószínűleg további vizsgálatoknak vetik alá, hogy több információhoz jussunk a Tejútrendszer és a Naprendszer kialakulásával kapcsolatban.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.