„Azon gondolkodom, mit tehetek még, nem arra, amit elértem”

A Corriere del Ticino svájci lapnak mesélt többek között arról is, hogy a tudósok „általában nem pénzt és hírnevet keresnek, gyakran nagyon visszafogottak, segítőkészek, néha kissé furcsák, de általában jó emberek, akik nem szoktak hozzá a címlapokhoz”. Emellett megemlíti, hogy ő maga hogyan kezeli a hirtelen rázúduló hatalmas médiafigyelmet, melyet a koronavírus elleni vakcinának köszönhet.

„Előre nézünk, mert a tudománynak soha nem szabad visszanéznie. Másrészt ritkán látunk olyan tanulmányokat, amelyek a múltban már elért célokról beszélnek. Mindig előre nézünk. A múlt az múlt. Én magam is hozzászoktam ahhoz, hogy azon gondolkodjak, hogy mit tehetek még, nem pedig arra, amit elértem.”

Brainbar

„Meg kell mindannyiunknak köszönni a tanáraink munkáját”

Alma matere, a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció szakos hallgatóinak podcastjében beszélt az egyetemi éveiről. A biológiát hallgató Karikó Katalin megemlékezett volt professzorairól és a kollégiumi éveiről is. Felidézte, évekkel később, amikor a kisiskolás lánya hazaérkezett a vakáció első napján, levelet írt az egyik tanárnőjének, megköszönve neki azt a remek tanévet, amit kapott a pedagógustól.

„Elszégyelltem magam, hogy én talán nem is írtam, nem is köszöntem meg a tanáraimnak, és attól kezdve igyekeztem leveleket írni és megköszönni. Úgyhogy mindenkitől tanulhatunk, még egy kisiskolástól is, sosem késő. Lehet, hogy gondoljuk, de elfelejtjük a tanárainknak megmondani, hogy milyen fontosak voltak a mi életünkben. Pláne a mi korunkban, nyelték a krétát és nagyon szorgalmasan felkészültek, a kémiatanárom szemléltetett, bemutatott kísérleteket, mi meg elfelejtjük megköszönni. Fontos lenne, hogy ők is tudják, milyen fontos volt, amit tettek.”

Heuréka helyett: „Úgy éreztem magam, mint isten.”

Terjedelmes cikkben foglalkozott a The New York Times tavasszal Karikó Katalinnal. A kutatónő pályáját részletesen bemutató anyagban szó esik róla, hogyan élte meg azt a pillanatot, amikor hosszú évtizedekkel ezelőtt először működni látta azt a technológiát, mely megalapozta az mRNS-alapú koronavírus-vakcinát. Tudóstársával, Elliot Barnathannal a Pennsylvania Egyetemen kísérleteztek azzal, hogy mRNS-t juttattak sejtekbe, melyeket így bizonyos fehérje-előállításra utasítottak. Ezeket a fehérjéket pedig radioaktív molekulákkal lehetett a legjobban érzékelni. Így amikor a molekula követéséhez szükséges gamma számláló jelezte, hogy a fehérjetermelés beindult, visszaemlékezése szerint a kutató így érezte magát.

Evezés és tudomány

Az evezéshez hasonlította Karikó a tudományt egy konferencián, melyet a statnews.com szemlézett. Lánya, Francia Zsuzsanna (Susan Francia) ugyanis amerikai színekben evezős olimpikon, így van némi rálátása erre a sportra.

„Nem látják a célvonalat, nem látják, milyen messze van, csak érzékelik. A tudomány is néha ilyen.”

„Anyuka, még egy ösztöndíjat se tudtam kapni, nemhogy Nobel-díjat!”

Még 2020 decemberében adott interjút a HVG-nek a kutató, amikor még csak éppen a lakossági oltások előszobájában voltunk világszerte. Ekkor beszélt arról, hogy milyen érzés számára, hogy elkezdték Nobel-esélyesként emlegetni.

„Anyukám egykor minden októberben hallgatta a rádióban, hogy ki kap Nobel-díjat, és mindig mondta: Katikám, lehet, hogy te leszel az. Mire én: Anyuka, még egy ösztöndíjat se tudtam kapni, nemhogy Nobel-díjat! Azóta sem gondolok ilyesmire, számomra az a fontos, hogy minél hamarabb minél több ember megkapja a vakcinát, és megvédje őket a vírusfertőzéstől.”

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos kérdésekkel is foglalkozó Facebook-oldalát.