Míg korábban az ember és a kutya kapcsolata elsősorban az emberi szükségletek köré összpontosult, mára ezek a négylábúak a legtöbb helyen családtaggá váltak, aktívan részt vesznek a család életében. A Glasgow-i Egyetem kutatói arra voltak kíváncsiak, hogy vajon befolyásolja-e, és ha igen, akkor hogyan a gyermekkorban tapasztalt nevelési stílus a kutyákkal való bánásmódot.

Kísérletükben arra fókuszáltak, hogy előfordul-e generációk közötti átvitel a vizsgálatba bevontak gyermekkorában tapasztalt szülői magatartás, majd később a kutya felé mutatott nevelési stílus között.

A kísérletbe 391 kutyatartót vontak be, elsősorban nőket. Hozzávetőlegesen ugyanannyian éltek az egyesült Államokban, mint az Egyesült Királyságban, és 35 százalékuknál gyerek is élt a háztartásban. Egy online felmérést kellett kitölteniük mind a gyermekkorukban tapasztalt nevelési stílussal, mind a kutyákkal kapcsolatos neveléssel összefüggésben. A kutatók végül összevetették a gyermekkorban tapasztalt nevelési stílusokat, valamint a kutyák gondozásának és fegyelmezésének módját.

Arra az eredményre jutottak, hogy azok a résztvevők, akik gyermekként megengedő nevelési stílust tapasztaltak – amelyet nagy melegség és érzékenység jellemez, ugyanakkor kevés alacsony követelmény és csekélyebb fegyelem – nagyobb valószínűséggel alkalmazták ugyanazt a stílust kutyáikra.

AFP

Viszont azok, akik megtapasztalták a határozott szülői nevelést – ami a melegséget és a támogatást egyértelmű szabályokkal és magas elvárásokkal ötvözi, és a hangsúly az engedelmességen van –, kevésbé voltak megengedők a kutyáikkal szemben.

Ha önnek kutyája van, akkor lehet, hogy érdemes elgondolkodnia: visszatekinteni arra, hogyan nevelték a szülei, és ezt összehasonlítani azzal, ahogyan most saját négylábú kedvencével bánik.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.