Egy fura paradoxonra világítottak rá a Torontói Egyetem pszichológusai: a modern kor technológiája, amely elvileg arra lenne hivatott, hogy egyszer s mindenkorra elűzze az unalmat, folyamatosan hozzájárul ennek növekedéséhez.

A Communications Psychology folyóiratban megjelent tanulmányuk szerint az emberek ma nagyobb mértékű unalomról számolnak be, mint egy évtizeddel korábban. Pedig ha egy ujjbegynyire van a végtelen jutalmazó stimuláció (Netflix, Youtube, Apple TV, Spotify stb.), azt lehetne feltételezi, hogy az unalom ritka élménnyé vált. Ennek azonban a fordítottja történt: 2009-től 2020-ig aggasztóan nőtt az unalom a fiatalok körében, az Egyesült Államokból és Kínából származó adatok szerint. A kutatók megjegyezték, hogy a serdülők sokszor „gyakran unatkozónak” minősítették magukat, és ez a tendencia csak erősödött az elmúlt évek során. Mindez pedig aggasztó, mert a krónikus unalom alááshatja a jólétet a tanulást és a viselkedést.

De vajon mi lehet a magyarázata ennek az ellentmondásnak? A kutatók úgy gondolják, hogy bár a digitális technológia végtelen szórakozást kínál, egyúttal feljebb tolja az unalomküszöbünket. Az okostelefonok és a közösségi média értesítésekkel és töredezett tartalommal bombáznak, különböző irányokba terelve a figyelmet. Az eredmény pedig nem más, minthogy az alkalmazások és a videók között folyamatosan száguldó elme nehezen képes fókuszálni. Ez az állandó figyelemelterelés pedig ahelyett, hogy enyhítené az unalmat, csak rontja a helyzetet.

A kutatások azt mutatják, hogy ha egy okostelefon a közelben van, az csökkentheti a kognitív képességeket, még akkor is, ha az eszközt nem használják aktívan. „A digitális eszközök fokozzák az unalmat azáltal, hogy megzavarják a figyelmet” – magyarázzák a kutatók, hozzátéve, hogy amikor a figyelem megoszlik, elveszítjük azt a képességet, hogy teljesen elmerüljünk bármely tevékenységben. És amikor ez megtörténik, beszivárog az unalom. Ráadásul már annyira hozzászoktunk a közösségi média és a streaming platformok gyors dopamin-találataihoz, hogy a lassabb, értelmesebb tevékenységek, például egy könyv olvasása vagy csak ülve gyönyörködés a tájban, már nem elégítenek ki bennünket.

Egyébként nem csak a tartalom túlnyomó mennyisége a probléma. A kutatók szerint a digitális média egyfajta visszacsatolási hurkot hoz létre, amely fokozza az unalmat. Amikor vaaki unatkoznak, a telefonjához fordul a gyors megoldásért. De ahelyett, hogy elégedett lenne, gyakran még nyugtalanabbnak érzik magukat. „A digitális médiahasználat nem csökkenti az unalmat, hanem épp hogy generálja az unalom növekedését, a digitális eszközökre való támaszkodás lehet az oka annak, hogy az unalom krónikussá válik, és akár olyan mentális egészségügyi problémákhoz vezet, mint a szorongás és a depresszió” – írják a kutatók.

Bár az unalom számos negatív érzelmet vált ki, önmagában nem rossz dolog, fontos önszabályozó funkciót tölt be, és akár a kreativitás katalizátora is lehet. De amikor valaki a digitális médiát használja az unalom elkerülésére, lemond erről az előnyről. A megoldás mégsem az, hogy kiiktassuk életünkből a digitális eszközöket (amit egyébként nem is lehet), hanem az, hogy megtanuljuk, hogyan használjuk ezeket úgy, hogy ne járuljanak hozzá az ürességérzetünkhöz. Érdemes időt szakítani az offline tevékenységekre is, megélni az élet hétköznapi pillanatait okostelefon nélkül.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.