Feszes és/vagy rövidre szabott uniformisban hódították a stewardessek az utasokat a az 1950-es évek óta a cnngo.com fotógalériája szerint. A légitársaságok nem csupán a légikisasszonyok öltözetében bátorították a férfi közönséget, hanem egyéb, különleges szolgáltatásokat is nyújtottak. Az Eastern Airlines például apró fekete noteszeket osztogatott, hogy a vendégek feljegyezhessék az egyenruhás hölgyek telefonszámát, amennyiben sikerült egy-egy negédes mondattal elnyerni bizalmukat.

Southwest Airlines  

aviationexplorer.com

These boots are made for walking - Nancy Sinatra legendás dalának refrénjét 1966-ból a Love Airlines, azaz a Southwest átírhatta volna These boots are made for flying-ra. A lyuggatott fehér csizmához passzoló fehér öv tűzpiros miniruhát fog össze a vékony derekakon. Hogy festett az uniformis a férfi légikísérőkön, merül fel a kérdés? Sehogy, a Southwest 1980-ig nem volt hajlandó emancipálni a légifolyosót, nem vettek fel ugyanis stewardokat, és szexista reklámokkal árulták a repülőutakat. A híres marketinges alliterációt kiegészítették, a mottójuk az volt: sex sells seats, és később a forrónadrágot is bevezették a stewardess-divatba.

PSA Airlines

aviationexplorer.com

A másik amerikai légitársaság a pirosat és a pinket vegyítette a hetvenesekben oly divatos op-art miniruhákon, a piros kúpalakú kalapok pedig a bőrcsizmákkal is harmonizáltak.

American Airlines

aviationexplorer.com

Az ülések, mint heverők, a tálcák, mint kalapok. Az American Airlines is kapva kapott a légidivaton, kilátszó alsószoknya manapság elfogadhatatlan lenne a hivatalos dress code-ban. Az American Airlines viszont más vonalon is próbálkozott akkoriban, egyik kampányukban a stewardesseket, mint gondoskodó anyákat állították be, akik jó vacsorát kínálnak, és megigazítják a párnacsücsköt az utas feje alatt. Lám, a palástszerű kabátkával takart ruha csak térdig ér, a póz is sokkal visszafogottabb, és a tekintet sem kacér.

Gondolj rá, mint anyádra...

Tumblr