A Vidékfejlesztési Minisztérium azzal indokolta a termékdíj napelemekre való kiterjesztését, hogy így ülteti át ez elektromos hulladékokra vonatkozó uniós irányelvet a magyar jogrendszerbe, másrészt a napelemek jelentős részét kell begyűjteni, illetve „rendkívül sokféle anyagból állnak, ami tovább drágítja a hasznosítást”. Ezzel szemben a piaci szereplők arra hívták fel a figyelmet, hogy a napelemek hosszú élettartama következtében egyelőre alig van mit begyűjteni, és még a közeljövőben sem állnak majd halomban a használt napelemek a hulladékudvarokban. Másrészt az újrahasznosításra kiforrott technológiák állnak rendelkezésre.

Megpróbáltuk kideríteni, hogy európai összehasonlításban mennyire sok vagy kevés a kilogrammonként 114 forint, de egyelőre csak három összehasonlítható példát találtunk (sok tagállamban még nincs is meg a hulladékszabályozás napelemes kiterjesztése).

Horváth Szabolcs

A témával foglalkozó egyik nemzetközileg is elismert tanácsadócég, a párizsi székhelyű S&T Consulting a hvg.hu megkeresésére azt mondta, hogy Franciaországban tonnánként 45, Belgiumban 75 euró a magyarhoz hasonló, vagyis előre kifizetett, és környezetvédelmi okok miatt kivetett termékdíj. Ezeket az összegeket ismerik egyébként a hvg.hu által megkérdezett hazai kereskedők is, ezt a szintet reálisnak, és a nyugat-európában várható átlagnak tekintik.

Ez azt jelenti, hogy Franciaországban kilogrammonkénti 4,5 cent a terhelés, azaz a magyar díjnak (a cikkünk megjelenésekor érvényes árfolyamon átszámolva) durván a nyolcadrésze, de a belgiumi 7,5 cent is csak az ötöde.

Úgy tűnik egyelőre, hogy a jóval magasabb díjtételek kivetése Európa keleti felére lehet majd jellemző. Az S&T Consulting adatai szerint Bulgária drasztikus,, egyenesen büntetési tételnek számító kilogrammonkénti 1 eurós termékdíjat vetett ki a napelemgyártókra és/vagy importőrökre.

Ha szeretne további hasznos híreket olvasni, iratkozzon fel hírlevelünkre!