Mit tanulhat egy cégvezető a nőtől, aki legyőzte a kalózokat?
Michelle Howard fantasztikus pályafutást tudhat maga mögött, ő volt az első afro-amerikai parancsnok az Egyesült Államok haditengerészetében és az első nő a sereg történetében, akit négy csillaggal tüntettek ki. Howard nem véletlenül lett ilyen sikeres, kulcsszerepet játszott a híres Richard Phillips kapitány kiszabadításában, akit szomáliai kalózok raboltak el. Howard a több mint 30 éves karrierje során megtanulta, hogy egy jó vezetőnek el kell felejtenie előítéleteit és hogy minél sokszínűbb a csapat, emberei annál jobb ötletekre képesek, akinek pedig nincs mersze kiállni és szemtől szembe megbeszélni ellenségeivel a vitás szituációt, az vezetőként nem fogja sokra vinni.
Michelle Howard admirális kulcsszerepet játszott Richard Phillips hajókapitány kiszabadításában, akit szomáliai kalózok raboltak el 2009 tavaszán; ez volt az a túszdráma, amelyről film is készült Tom Hanks főszereplésével. Howard volt az Egyesül Államok haditengerészetének első afro-amerikai parancsnoka és 33 éves pályafutása során rengeteg értékes tapasztalatra tett szert, hogyan legyen valaki jó vezető. Ezeket a tapasztalatokat osztotta meg a Fortune-nel.
Howardot azonnal a mélyvízbe dobták, 2009 áprilisában nevezték ki az Ádeni-öbölben állomásozó amerikai flotta élére, amelynek fő feladata a kalóztámadások visszaszorítása volt. Alig három napja volt szolgálatban, amikor a kalózok elfoglalták Phillips kapitány hajóját, a Maersk Alabamát és elrabolták a hajó kapitányát. A kalózok terve az volt, hogy a teherhajó mentőcsónakjával elmenekülnek és valahol kikötnek Szomália partjainál. Egyértelmű volt, ha a kalózok elérik a partokat, sosem látjuk viszont a kapitányt – meséli az admirális.
Az admirális célja az volt, hogy megállítsa a menekülő kalózokat, lehetőleg anélkül, hogy bántódása essék a túszoknak. Az emberrablás és a mentőakció részletei már ismertek, de Howard admirális szerepe a háttérben sokkal összetettebb volt. Howard négy nap alatt verbuválta össze azt a csapatot, amely végül kidolgozta a kalandos mentőakció tervét: az USS Bainbridge nevű hadihajó keltette hullámokkal eltérítették a kalózok motorcsónakját, így a tengerészgyalogosok hatástalanítani tudták az emberrablókat.
Minél sokszínűbb egy csapat, annál jobb ötletek születnek
Howard olyan csapatot szedett össze, amelynek tagjai nagyon különböző nézőpontból látták a kritikus szituációt. Bekerült egy meteorológus, egy szomáliai tolmács, egy korábbi FBI-ügynök, és tengerészgyalogosok is, akiktől azt várta az admirális, hogy ők képviselik majd az agresszív támadó mentalitást a csapatban. De felfogadott tengerészeket is, mert “ők tudják, mi történik egy hajó fedélzetén” – magyarázta Howard. Az admirális szerint pont ez a sokféleség az oka, hogy rövid idő alatt nagyon sok jó ötletet dolgozott ki a csapata. A parancsnok dr. Linus Pauling, amerikai kémikust idézte, aki azt mondta, hogy nem az a lényeg, hogy legyen egy jó ötletünk, hanem hogy sok jó ötletünk legyen, amiből ki tudjuk választani a legjobbat. Howard ennek szellemében válogatta ki csapatát.
Szószólónak lenni nem könnyű
Howard elmesélte, hogy helyettes parancsnokként nagyon sok nehézséggel és extra feladattal kellett megküzdenie, csak azért, mert nő. Anyukája ébresztette rá, hogy vagy megküzd a problémákkal, vagy otthagyja a tengerészetet. Elsőnek lenni valamiben mindig nehéz feladat, de nagy felelősséggel is jár, ezért Howard vette a fáradtságot és mindent megtanult a nemi egyenjogúságról és a diverzitásról. Ennek az lett az eredménye, hogy tekintélye megkérdőjelezhetetlen lett az emberei előtt, ha ezek a témák kerültek szóba.
Egy vezető felejtse el az előítéleteit
Az admirális elmondása szerint sokszor ő volt az egyetlen nő, sőt ő volt az egyetlen afro-amerikai az egységen belül, ami halmozottan hátrányos helyzetnek számít egy olyan férfiak uralta világban, mint a hadsereg. Tapasztalatai szerint ha valaki a kisebbséghez tartozik, akkor könnyen kívülállóként fog viselkedni és azt fogja feltételezni, hogy nem kezelik majd normálisan a többiek. Szerencsére Howard hamar felismerte, hogy ez egy önbeteljesítő jóslat: ha így állunk az emberekhez, ne lepődjünk meg, ha valóban ezt kapjuk vissza. Azt tanácsolja, hogy tanuljuk meg, hogyan szabadulhatunk meg saját előítéleteinktől és negatív tapasztalatainktól, hogy végül az a sikeres ember lehessünk, aki lenni akarunk.
Találjuk meg a megfelelő mentort. “Nem lehetsz olyan, amit nem látsz” – ez egy népszerű mantra azok számára, akik szóvá teszik, hogy miért nincsenek nők vezető pozícióban. Howard azt tanácsolja, hogy nem kell mindenáron olyan mentort keresnünk, aki mindenben olyan, mint mi. Szerinte csak az számít, hogy találjunk egy olyan embert, akinek hasonló céljai és motivációi vannak az életben, mint nekünk. Michelle számára Gene Kendall ellentengernagy volt ez a személy. Kendall volt a 12. afro-amerikai, aki megkapta az ellentengernagyi rangot az amerikai haditengerészetben.
Álljunk ki magunkért
Tehetséges és ambiciózus afro-amerikai nőként Howardnak nagyon sok rosszakaróval és ellenlábassal kellett megküzdenie, miközben egyre feljebb haladt a ranglétrán. Szerinte ezeket a nehézségeket nem lehet csak úgy egyszerűen leküzdeni. Az admirális azt tanácsolja, hogy keressünk egy megbízható bajtársat, aki a szövetségesünk lehet a minket ért diszkriminációval szemben. A másik hasznos tanácsa, hogy legyen merszünk kiállni és szemtől szemben megbeszélni a vitás szituációkat az ellenségeinkkel. Howard hamar rájött, ha nincs elegendő bátorsága ahhoz, hogy felvegye a kesztyűt rosszakaróival, akkor sosem lesz elég bátor ahhoz, hogy csatába vezesse az embereit.
Ha szeretne további hasznos híreket olvasni, iratkozzon fel hírlevelünkre!
