Tanulságos felvételek készültek a budapesti meleg méltóság menetéről, azaz a Pride-ról, a demonstráción részt vevőkről és az ellentüntetőkről. Míg előbbiekről összesen annyit lehet elmondani, hogy néhányan az átlagosnak színesebben öltöztek – ami így volt eddig is, ráadásul egy átlagos diszkóban ennél sokkal feltűnőbb kreatúrákat láthat, akit odavet az ízlése –, utóbbiak botrányos viselkedésükkel provokálták a jogaikat gyakorló magyar embereket. Közízlést sértő szavakat kiabáltak ritmusra, összecsaptak a rendőrökkel, sőt egy sültparaszt odáig vetemedett, hogy teljes erőből fejbe rúgott egy kutyát, nyilván ő tehet buzikról, kormányról, meg arról is, hogy ennek a szerencsétlennek nincsen igazán értékelhető élete, máskülönben lenne jobb programja júliusban a szabad téri gyűlölködésnél.

Ez egyébként minden „ellentüntetőre” igaz. Srácok, tényleg ilyen fontosnak gondoljátok a küzdelmet valami ellen, ami születési adottság, tehát megváltoztathatatlan? Komolyan azt hiszitek, hogy valaki attól válik meleggé, leszbikussá, hogy az elfogadott dolog lesz? Ti azzá válnátok? És még egy kérdés, különösen őszinte választ várok: ugye ti is felháborodva kapcsoljátok el a tévét, ha valamelyik éjszakai műsorban két csókolózó (satöbbi) lányt láttok? Mert ha nem, akkor talán az a felháborodás nem is olyan őszinte. Persze örülünk, hogy a fesztivál komolyabb atrocitás nélkül lezajlott, és nem áll szándékunkban a magukat kizárólagosan igaz magyarnak tartók provokálása, de azért érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyi hasznos, a magyarság ügyét valóban előremozdító dolgot lehetett volna csinálni gyűlölködés helyett, avagy ki a nagyobb magyar: aki felvonul, mert azt szeretné, hogy másoknak jobb legyen, vagy az, aki ismeretleneket sérteget és kutyákat rugdos?