Drasztikus nyugdíjcsökkentést javall Heim Péter, a Századvég Gazdaságkutató elnöke. És ezzel még nem feltétlenül húzta ki nálunk a gyufát, merthogy soha nem osztottuk a megszorítás- és reformtagadó demagógiát, jelentkezzen bármilyen ideológiai hangszerelésben. Lehet nyugdíjas-vészkorszakot, egészségügyi Trianont, Mengelét meg népirtást emlegetni, csak minek, fájdalmasan népszerűtlen döntések nélkül nem megy. Persze lehet ezeket jól is, meg rosszul is csinálni. Onnan elvenni, ahonnan van mit, vagy ész nélkül vágni, mintha passzióból boncolnánk életmentő műtét helyett.

Ámde. Heim Péter racionális éleslátása fölötti örömünket beárnyékolja néhány bagatell múltbéli apróság. De ez nyilván betudható a tájékozottságunknak, de mégis úgy érezzük, mintha régebben csendesebbek lettek volna. (A még alulinformáltabbak szerint: kussoltak.) Hiszen a Századvég 2002-ben, amikor a Fidesz is megszavazta a fedezetlen, már középtávon is finanszírozhatatlan 13. havi nyugdíjat, nyilván éles kritikát gyakorolt Orbán Viktor eme döntése fölött. Amelynek élességét csak a szike múlta fölül, mellyel kegyetlenül szétcincálták a Fidesz 2006-os kampányban tett demagóg ígéretét a 14. havi nyugdíjra. Szijjártó Péter is bőgve, szipogva rohant a mamájához azután a megszégyenítő, gúnyos támadás után, amit a Századvég intézett ellene 2009 tavaszán, mikor Szijjártó olyan nyilvánvaló képtelenséget állított, hogy ha a Fidesz kormányozna, nem lenne szükség megszorításokra, így a 13. havi nyugdíj elvételére sem. S az pedig csak természetes, hogy a Századvég-agytröszt durván lealázta 2010 végén Selmeczi Gabriellát és Matolcsy Györgyöt, amikor a nyugdíjrendszer megmentőinek szerepében tetszelegtek.

Tényleg csak a mi hallásunk lehet az okozója, hogy az elmúlt két évben nem hallottuk ezeket a mondatokat: „lehet bizonyos intézkedésekkel a problémákat elhúzni, viszont a rendszerben lévő feszültségek mindig újratermelődnek. A nyugdíjkassza technikai értelemben van egyensúlyban, a valós egyensúly nem következett be, ami komoly problémák forrása a közgazdász szerint.” Nem is lehet az másképp. A Századvég a legkarakánabb bírálója volt az elmúlt két év időhúzásának, az érdemi kiadáscsökkentés helyett a büdzsé réseit pénzbehajtással tömködő hazárdjátéknak. Hát igen. Tök egyértelmű, hogy csupán szerénységből rejtegetik ezeket az őszinte, politikai tabukat és szent teheneket nem ismerő bírálatokat.

Azt kizárólag a nemzetközi baloldal hálójába gabalyodott tévelygők vélelmezhetik, hogy a Fidesz-demagógia, a kormányzati dilettantizmus kritikájának a Századvég háza táján meglévő visszafogottsága és ezen tények között tán lehet néminemű összefüggés. Olyat pedig végképp csak a szociálliberális gyűlölködés ösztönözte rosszindulat mondathat valakivel, hogy tömény cinizmus egy, a válság mélypontján az adófizetők pénzéből milliárdokat kaszáló cégcsoport egyik tagjának vezetője részéről áldozathozatalra kérni az embereket. Csak elvakult utópisták képviselhetnek olyan, a földtől elrugaszkodott nézeteket, hogy a kiadáscsökkentésben nekik is példát kéne mutatniuk. Így például kipróbálhatnák a saját receptjüket magukon. Egy túlfoglalkoztató, racionalizálás után kiáltó vízfejű állam talán megvolna a haveri tanácsadók nélkül is. Ja, hogy ők nehezen volnának meg eme pénzek nélkül? A nyugdíjasoknak is kihívás a kevesebb dohány, de hát mit tegyünk, ha nem futja rá, igaz-e, Heim kolléga? Vágjuk le a jóléti állam szent teheneit? Oké, de nem baj, ha veled kezdjük?