A valahai Testnevelési főiskola, később Testnevelési Egyetem, mostanra a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara dékánját, Tóth Miklóst az egyetem felfüggesztette. Erős a gyanú, hogy a dékán egy fideszes képviselő fiának (és az ő barátainak) a szabályok megkerülésével (vagy áthágásával) kedvezett, ezt az egyetem kivizsgálta, és gyors döntést hozott.

De mielőtt nagyon beleringatnánk magunkat abba a – beismerem, vonzó – illúzióba, hogy az erény győzedelmeskedik a bűn fölött, a rossz elnyeri méltó büntetését, és így tovább – egy kis óvatosságot ajánlok. A Véleményvezér szemmel láthatólag könnyekig meghatódik attól, hogy az orvosok milyen tisztánlátással és megvesztegethetetlenül csaptak le az egyetemük jó hírét veszélyeztető dékánra; hogy milyen keményen szembehelyezkedtek a politikai hatalommal. Igen, mindez nagyon szép. Csak azért ne felejtsük el, hogy ha van Magyarországon hierarchikusan működő, egyenesen a feudális felépítés és magatartás jegyeit mutató csoport, akkor az orvosoké az. Eléggé kizártnak tartom, hogy a tekintély, a függelmi viszonyok, az urambátyámozás és a szolgalelkűség éppen az orvosi egyetem falainál állna meg.

A Testnevelési Kar amúgy sem lehet a szíve csücske az egyetemi vezetésnek – tudományosan is, a felvett hallgatók színvonalát tekintve is, hagyományai miatt is bizonyára a szegény, megtűrt rokon pozícióját foglalja el. Ezen ütni egyet, ha úgy alakul , nem fog nagyon fájni az egyetem felelős vezetőinek.

Óvatosabbnak kellene tehát lenni a lelkendezéssel. Lasztovicza és a dékán ügye amúgy is eltussolhatatlan volt, a vezetés nemigen léphetett mást. Ettől még szó sincs arról, hogy hirtelen virtigli demokraták és a tradicionális függelmi viszonyokra fittyet hányó Ludas Matyik nőttek volna ki a SE földjéből. Mindannyian szeretjük azokat a meséket, ahol a hatalmaskodó uraságok jól pórul járnak – de ez esetben nem ártana megnézni, hogy akik történetesen legyűrik őket, tényleg olyan makulátlan hősök-e valójában.