Értesüléseink szerint a magyar kormány hétvégén is dolgozó személyzete (amelyik egyénre pontosan megegyezik a hétköznap is munkát végző körrel, úgymint takarító néni, portás bácsi, sofőr, pszichológus) sikerrel beszélte le Hajdu Jánost,  a Terrorelhárítási Központ főigazgatóját, hogy sajtótájékoztatón jelentse be: a TEK áll az azeri fogoly kiszabadítása mögött.

A világ közvéleménye kénytelen volt beérni Selmeczi Gabriellával, aki ezúttal a nemzetközi jog terén való jártasságáról tett tanúbizonyságot, egyszersmind közölte, hogy ez egy lezárt ügy. Selmeczi Gabriellánál ez valamiféle reflex, Schmitt Pál doktorijával kapcsolatban is pontosan így nyilatkozott, azután Schmitt megbukott. Valószínűleg az aggodalmát kifejező Washingtont sem fogja megnyugtatni, hogy a kormánypárt és személyesen Selmeczi Gabriella a maga részéről lezártnak tekinti az azeri baltás gyilkos ügyét.

Nem sokkal azt követően, hogy Selmeczi Gabriella közleményben tudatta, „teljes mértékig azonosul a kormány hivatalos álláspontjával”, közleményt adott ki a kormány is, amely szerint teljes mértékig azonosulnak Selmeczi Gabriellával. A Külügy- és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium együttes nyilatkozata megismétli, hogy Ramil Safarov átadásakor Magyarország „az elítélt személyek átszállításáról szóló 1983-as strasbourgi Európai Egyezmény” alapján járt el.

A szóban forgó egyezményt valószínűleg már bebiflázta az összes kommenttroll, de szeretnénk jelezni, hogy ez a legkevésbé sem válasz arra, hogy egyáltalán miért kellett alkalmazni azt. Az ugyanis csak akkor lép működésbe, ha az egyik ország át akarja adni, a másik meg hajlandó fogadni az elítéltet. A kérdés pedig pont az, hogy Magyarország miért döntött úgy, hogy kész Azerbajdzsánba szállítani a gyilkost, miközben többen határozottan kérték, hogy ne tegye, vagy ha mégis, akkor ennek következményei lesznek.

A magyar kormány belátó készsége azonban egy világgal éppen ismerkedő csecsemőé alatt van, mert azt hangsúlyozza, hogy az örmény fél diplomáciai kapcsolatokat érintő lépését sajnálatosnak tartja. Miért, mire számítottak? Az pedig már a kuminferencizmus csúcsa, hogy még azt is kipréselték magukból, hogy „Magyarország messzemenően tiszteletben tartja a keresztény Örményországot, továbbá az örmény nép kultúráját és hagyományait”. (Amelyik – az azerivel ellentétben – egyébként számtalan ponton érintkezik a mi kultúránkkal, jegyezzük meg mi, de erre is előbb kellett volna gondolni.)

Ugyanis ebből nem fogják levonni azt a konzekvenciát, hogy nem kéne távoli országok rosszarcú diktátoraival cimborálni. (Ahogy Facebook-oldalunkon egyik ismerősünktől származó zseniálisan tömör jellemzés idéztük: keleti sale.)

És most Martonyi János professzor úrra nézünk.

Kedves János, nem akarunk mindenféle gerincdolgokat fölhánytorgatni, meg tudjuk, nem vagy egyszerű helyzetben, de mégiscsak, mondd, mi a faszt csinálsz te ott a kormányban?

Apropó! Amikor Mikola doktor (ő hat és fél percig Orbán miniszterelnök-helyettes jelöltje volt, Semjént akkor még nem tartották elég érettnek az udvari bolond szerepkörre – erős a fölhozatal a kereszténydemokratáknál Orbán-helyettesekből) éppen Martonyi professzorra nézett, azt fejtegette, hogy ha sikerül nyerni, utána több millió szavazó leigazolásával húsz évre eldőlhet minden ebben az országban. Arról azonban nem volt szó, hogy százhúszra.