Az Atlatszo.hu civilként megcsinálta azt, ami Szilvásy Györgynek és Pintér Sándornak az államhatalom, a titkosszolgálati eszközök birtokában évek óta nem sikerült: a nyilvánosság előtt leleplezte a Kuruc.info tulajdonosát. Bodoky kolléga régóta dolgozik az ügyön: szerzőtársával, Jászberényi Sándorral együtt ő tárta fel a szélsőjobboldali portál finanszírozási struktúráját, nem ijedve meg a bosszújuktól sem. Szép, nem? Profi munka. De egy szabadelvű közírónak mégis az a legszebb a történetben, hogy ezt a fegyvertényt nem az állam tiltó ereje produkálta. S nem is azok, akik a náci áfium ellen való orvosságot a közhatalom tiltó erejének növelésében, a véleményszabadság, a gyülekezés korlátozásában látják. „Az atlatszo.hu nem gondolja azt, hogy be kell tiltani, vagy 'el kell távolítani az internetről' a kurucinfót, a szabad szólás és véleménynyilvánítás a nácikat is megilleti. Határozott álláspontunk viszont, hogy a kuruc által elkövetett törvénysértésekért is vállalnia kell a jogi felelősséget valakinek, ahogyan mi sem bújunk anonimitás-szolgáltatók mögé, ha valaki bíróságon kíván elégtételt venni az általunk közölt tartalomért.” – fogalmazzák meg világosan az e sorok írója által is osztott álláspontot.

Magyarországon jobb- és baloldali kormányoknak egyaránt preferált módszere, hogy a konkrét szélsőséges bűnelkövetők (focihuligánok, rasszista önbíráskodók, erőszakra felbujtók, személyiségi jogsértők) sikertelen, dilettáns üldözését kompenzálandó, pótcselekvésbe menekül. A bűnös egyének felelősségre vonásának csődjét azzal kompenzálja, hogy teljes szervezeteket, rendezvényeket, portálokat akar betiltani, ordas eszméket, gondolatokat, önkényuralmi jelképeket egészében kriminalizálni. Vagyis a nácikat nem azért büntetik, amiért egy demokráciában lehet és kell (más emberek inzultálása, fenyegetése, bántalmazása, mások jogainak csorbítása, stb.), hanem pusztán azért, mert nácik, s a náciságukat ki is fejezik. Csakhogy ennek semmi értelme. A feloszlatott szervezet más néven, más ruhában egy órán belül újjáalakul, s vígan felvonulgat, de holokauszttagadásból se lett kevesebb az ezt betiltó törvény óta. A vélemények, a tévtanok üldözésének csak annyi hatása van, hogy újabb pluszterhet rak az amúgy is agyonhajszolt rendőrségre. De egy igazi demokráciában ordas eszmék nem szankcionálhatóak. Csak az ordas tettek (és a rájuk való felbujtás). Az eszmékkel szemben politikai síkon kell fellépni.

Hogy mennyire bumeránghatású a tiltás? '80-as évek vége, kötelező általános iskolai oroszóra. Mit csináltunk ott mi, 10-12 éves gyerekek? Bizony, Hitler-bajuszt rajzoltunk a tankönyvbe, meg horogkeresztet. Jól kidekoráltuk vele a hős partizán ábrázatát. Nyilván nem azért, mert tízévesen már elvetemült nácik voltunk. Egyszerűen utáltuk a kötelező oroszt, s mivel a náci szimbólumokat negyven éve tiltották, azt gondoltuk: ha az általunk utált kötelező nyelvet propagáló úttörővezető ekkora seggfej, akkor azok, akiket ő utál és tilt, csak jó fejek lehetnek. Hát kábé ennyit ért négy évtized tiltás és kincstári antifasizmus. Ennek dacára Tilcsák Bea ma is népszerű csaj. Pedig a működőképes recept egyszerű: nem az oldalt, pártot, mozgalmat kell betiltani, hanem azon konkrét szerkesztőit, szerzőit, tagjait, akik a hatályos magyar jog alapján bizonyítható törvénysértést követtek el, felkutatni, s bíróság elé állítani. Valamint, miután a szabad média feltárta jogsértéseiket, azok elszenvedőinek a gatyát is leperelni róluk. Az Átlátszónak pedig gratula!