Mikor legutóbb Bartus Lászlónak az Amerikai Népszavában jegyzett, Orbán Viktorról pszichiátriai távdiagnózist kiállító cikkét kritizáltuk, jöttek támogató és elítélő visszajelzések is szép számmal. A legtöbben azonban simán csak nem értették, miért kell ezzel foglalkozni. Egy újabb Bartus-cikk ugyanonnan választ ad erre is. Az Elég volt! című írásban az alábbi jövendölés is szerepel:

„Orbán Viktort már ma sem lehet vérfürdő nélkül leváltani. A vérfürdőt nem mi okozzuk, demokraták, hanem a mi vérünkben fürdenek azok, akik nem engedik, hogy ezt az elmebeteg, szentkoronás, papos, turulos, pogány, rovásírásos, horthysta, fasiszta hatalmat bárki demokratikusan leváltsa. Ha ez az ámokfutás minél tovább tart, annál nagyobb lesz az ára. A nemzeti együttműködés rendszerének békefenntartó csapatok vetnek majd véget, és ez a banda Hágában végzi, ez nem vitás. Nem lehet más a vége. Nincs kivezető út, mert egy elmebeteg minden kivezető utat felszámolt. (...) Arra kell stratégiákat kialakítani, hogy minél kevesebb legyen a halálos áldozat.”

Miután pedig már a sokadik, ellenzékiségét állítólag demokrata meggyőződésére támasztó barátunk osztotta meg a fenti cikket, muszáj vele foglalkozni. Elsőként rögtön azzal, hogy ki itt az a „mi”, akiknek a vérében fürdőzne majd a hatalom. Hát ugye, nem Bartus László. Ő ezt a kiváló szabadidős programot a távoli Amerikában állította össze számunkra, személyes érkezésére inkább csak a békefenntartó csapatok mögött számíthatunk. Mint a Júdea Népe Front Brian keresztjénél: „Halálod mérföldkő lesz szülőföldünk felszabadításáért folyó szakadatlan küzdelmünk útján”.

Aki ennek tapsol, az tegye fele a kérdést magának: ugye, a gyereke, a szülei, a testvére, a szerelme halála sem túl nagy ár Orbán leváltásáért? Vagy persze a „minél kevesebb halálos áldozat” az mind a más családjából kerül majd ki, ugye?

*

2002 után a Fidesszel borzalmas dolog történt. A hatalom váratlan elvesztése hihetetlen frusztrációt okozott a pártnak. Legrosszabb, militáns énje habzott magasra. Lovas Istvántól Bayer Zsoltig és Bencsik Andrásig, csupa-csupa olyan figura hangja erősödött, akik az erőszakos, az ellenfelet dehumanizáló, a legrosszabb, agresszív és embertelen „hagyományaink” ápolásában jeleskednek. Ekkor még Vona Gábor is elfért Orbán polgári körében; ekkor nyilatkozott úgy a Fidesz elnöke, hogy „bátorító szeretettel” tekint a Jobbikra. A vereség, a frusztráció a legvállalhatatlanabb mondatokhoz, alakokhoz, programhoz vezette őket. Ugyanúgy, ahogy a 2010-es olvasztótégelytől, mely kétségkívül tartalmazott felvilágosult, mértéktartó, nyugatos konzervatívokat is, eljutottak a Békemenet ostobáinak alájátszó, baltás gyilkossal csencselő aljasságig (van is következménye: Balavány Györgytől Járai Zsigmondig csapják rá sorban az ajtót a Fideszre). Nos, ezt az erkölcsi és intellektuális romlást lemásolni önsorsrontó ostobaság, melyhez nem asszisztálok. Ahogy legutóbb az orsósviktorozó, tolerálhatatlan otrombaságot nem tudtam elfogadni, úgy pláne azt, hogy felelőtlen hülyék odavágják az asztal közepére, hogy vérfürdő kell ide!

Pardon, nem vágják oda. Felrakják az internetre a biztonságos, távoli Amerikából. Ez is egy szép párhuzam: ma két helyen olvashatunk vérfürdős víziókat magyar jövőképként, kívánatos programként. A kurucinfón meg az Amerikai Népszaván. Mindkét oldal technikai háttere ahhoz az Egyesült Államokhoz kötődik, ahol évszázadok óta nem vérfürdővel intézik közös ügyeiket, s lám, vezető világhatalommá váltak.

*

Amit a vérfürdőzők akarnak, az a lehető legrosszabb Magyarországnak. Rosszabb, mint újabb négy év Orbánnal, akit egyébként 2010-ben a szavazók demokratikus választáson tettek be a hatalomba. Rosszul döntöttek? Nagyon. Két éve szívunk és szégyenkezünk emiatt. De ha bennem, állandóan lezsidózott-kozmopolitázott magyar liberálisban is felhorgad a szittya, nehogy már békefenntartókat küldjön ide a külföldön publikálgató úr, hogy azok döntsenek helyettem az országról, akkor igenis jól érzi Orbán, hogy érdemes a függetlenségi húrokat pengetni. Nem, nem erre az össze-vissza hazudozásra gondolok, amit az IMF-fel művel (beleverve szerencsétlen Varga Mihály orrát is a más piszkába). De hadd döntsünk már mi a sorsunkról! Egyébként is: aki Orbán Viktor mentális állapotát saccolgatja, az fogadja el, hogy a miniszterelnök mintegy átlagát adja e tekintetben a szavazóinak. Ami még mindig milliós tömeg! Orbán olyan, amilyenné Magyarország formálta. Mi, mindannyian. Az is a mi dolgunk, hogy leváltsuk. Választásokon, nem vérfürdővel.

És igen, az új választási rendszer valóban a Fidesznek kedvez, de ha sokkal, de sokkal többen akarják leváltani a Fideszt, mint megtartani, és a párt ennek ellenére hatalomba adminisztrálja magát, úgy lesz fölfordulás külső segítség nélkül is. Ha pedig nem lesz döntő fölény, ha csak egálra tud az ellenzék feljönni, és marad a Fidesz, és a trükkök százai ellenére ezt mind saját közönségével, mind ellenfeleivel sikerül elfogadtatnia, akkor így jártunk. Akkor még nem nőttünk fel eléggé, akkor ez kell nekünk. Alternatívát, politikai érettséget egyetlen kéksisakos békefenntartó sem képes teremteni. Ha Orbán marad, az elsősorban nem az ő hibája vagy döntése – akkor Magyarországgal van a baj, és ezen nem javítana, hanem rontana egy vérfürdő.

(Ezt a cikket itt kommentálhatja.)