A hét végén többen élvezkedtek a Századvég jelentésén, mely szerint… Mely szerint mi is van? Arról viszonylag kevesen beszéltek, hogy túl a manipulatív első kérdésen („Hallott Ön arról, hogy Magyarország kiadta Azerbajdzsánnak Ramil Safarovot, ahol az írásos megegyezés ellenére szabadon engedték?”) a cég a saját eredményeit is meghamisította egyetlen rövid közleményen belül.

A harmadik kérdés ugyanis ez: „Ön szerint mely ország kormánya felelős inkább a kialakult helyzetért?”. Ez azt jelenti, hogy a magyar és az azeri kormány is felelős lehet, és arról érdeklődnek, hogy melyik inkább a felelős. (Válasz: Azerbajdzsán 59%, Magyarország 32%). A saját közleményük címe viszont: „A többség szerint az azeri kormány felelős a kialakult helyzetért”.

Ez két dolgot jelenthet: az egyik az (hangsúly az „azeri kormány”-on), hogy a többség szerint az azeri kormány a felelős, a magyar nem. De nem ezt kérdezték, úgyhogy ez hazugság volna. A másik az (hangsúly a „felelős”-ön), hogy az azeri kormány egyáltalán felelős, de akkor az egész közvélemény-kutatás fölösleges volt, hiszen ennyit mindenki tud, és ez az állítás benne volt a kérdésben is. Úgyhogy ez azt jelentené, hogy kiszórtak egy csomó pénzt az ablakon, csak azért, hogy ne mondjanak semmit.

Hogy mennyi pénzt költöttek manipulációra és hazugságra vagy semmitmondásra? Csak a keretösszeget ismerjük. Azt, ami befolyik. Ez csupán Lászlóné minisztériuma részéről havi 68,3 millió forint tanácsadásért (máris látszik az eredménye), három év alatt mintegy 3,12 milliárd. Egyenest a kormánytól, ugye. Példásan megy a bolt, a jövő vállalkozó diplomásai láthatják: ide juthatnak.

A Századvég ambiciózus kisöccse, a Nézőpont Intézet hasonló bravúrral szerzett örömet a közélet érdeklődő publikumának: a Magyar Nemzet megbízásából kimutatta, hogy „Orbán Viktor hétfői parlamenti beszéde is jelképesen egységbe kovácsolta a magyarokat”. Jelképesen, egységbe, mivel „[n]emcsak a Fidesz-, de az MSZP-szimpatizánsok is elfogadhatatlannak tartják a Nemzetközi Valutaalap (IMF) megszellőztetett feltételeit”.

A Nézőpont Intézet és a Magyar Nemzet szempontjából lényegtelen, hogy ilyen feltételek nincsenek, magyarán Orbán hazudott. Így természetesen a közvélemény-kutatás már eleve hazugság, de fő a kovácsolás. Ami a Nézőpont Intézet piaci sikereit illeti, sajnos, nem tudunk egyetlen nagy látványos számot bemutatni. Csak egy részlet: az idén 165 milliós keretösszeget kapott a Szerencsejáték Zrt. nevű állami cégtől, amit nem muszáj a Szerencsejáték Zrt. megrendeléseire elköltenie. A Szerencsejáték Zrt. továbbá a Magyar Nemzet egyik megtartó hirdetője is, és ezzel a kör bezárul.

Eddig sima ügy, nincs benne semmi rendkívüli, ha egy pártállam egy céghez – bármilyen iparágban – rengeteg pénzt hozzávág, akkor elvárhatja az ellenszolgáltatást. A sajátosan magyar botrány inkább – ha ennek a szónak még van értelme a magyar nyelvben – az, hogy a repedtsarkúak elsőáldozó kislányként viselkednek, és senkinek nincs egy zokszava. Példázatszerű volt az, ahogyan 2008-9-ben Giró-Szász András egyszerre volt a Századvég Alapítvány igazgatója – s e tudományos minőségében objektívnek elfogadott nyilatkozatokat adott a Dávid Ibolya-féle MDF szerinte hibás politikájáról –, és Almássy Kornél tárgyalási jogú tanácsadója, aki az UD Zrt.-ügy keretében minden tőle telhetőt megtett a Dávid Ibolya-féle MDF szétzúzásáért. Jutalma: kormányszóvivőség. Aztán ha a leplezetlen kormányszolgaságban elhasználódott, visszatér az üzleti életbe.

Ám ezek az emberek nemcsak hazudnak, rombolnak és különféle állami pénzeket akasztanak le, hanem tanítanak és prédikálnak is. És a kormányoldali meg (ami ugyanaz) a közmédia komolyan veszi őket, sőt az ellenzék is hajlamos tiszteletben tartani tudományos sarzsijukat. Tiszta szerencse, hogy erkölcsöt már nem nemesítenek, miután a magyar létező jobboldalnak 1989-től kezdve, de főleg 2002 és 2010 között az volt a vezéreszméje, hogy a kommunisták minden erkölcsből kivetkőzött fenevadak, míg bezzeg ők úgy mentik át a nemesebb morált a jobb napokra, mint középkori szerzetesek az írástudást.

Ennek vége. G. Fodor Gábor, a Századvég mostani igazgatója nemrég ki is fejtette, hogy „a gyöngeség moralizál”, és akik elveket avagy elemi tisztességet kérnek számon a kormánytól – akár a fiatalabb konzervatív nemzedék is –, azok nem értik „a kormányzás, azaz az erő természetét”.

Ő már érti. Így saccra havi pár tucat millióért – cégszámlára, persze – nekem is ugrásszerűen megjavulna a felfogóképességem.