A fű zöld, az ég kék, a világháló fórumain pedig tömegesen vannak olyanok, akik névtelenül (vagy ellenőrizhetetlen hitelességű néven) másokat öncélúan sértegetnek, gyalázkodnak, másokról valótlan, bizonyít(hat)atlan információkat terjesztenek. Normális ember az ilyeneket nem pereli, nem jelenti fel. Akkor se, ha ő az áldozat. De főleg akkor nem. Miért? Gyengébbek kedvéért (különösen, mivel a legújabb feljelentő is ebbe a kategóriába tartozik), lássuk. Egy: az átlagszint körüli intelligenciával rendelkező online felhasználó tudja, hogy egy anonim hozzászólás nem bír olyan forrásértékkel, hivatkozási alappal, mint egy, névvel-címmel jegyzett újságcikk. Ama vakhitű zombikat pedig, amelyekből bőven akad minden oldalon, semmiféle ítélet nem fogja meggyőzni, hogy a névtelen rágalom nem igaz, tehát reménytelenek. Kettő: egy sértő fórumhozzászólás szerzőjének hitelt érdemlő hatósági beazonosítása annyi kapacitást, adófizetői pénzt emészt fel, és annyira bizonytalan a várható kimenetel, hogy egyszerűen nem éri meg. Ha internet-kávézóból szólt be a tolvajnéven regisztrált illető, soha nem fogják elkapni. Amennyiben otthonról, a saját gépéről tette, akkor is nehéz, hisz egy komputert egy háztartásban többen is használhatnak, és a családtagok nem kötelesek egymás ellen tanúskodni, hogy melyik is volt. Gépet lefoglalni, szervert átvizsgálni, informatikus szakértőt ráállítani, tanúkat beidézni terroristák, pedofilok és gengszterek esetén indokolt, pár indulatos hozzászóló esetén nem. Három: ha már mindenáron csinálni akar valamit a sértett, akkor e-mailben moderálást kér az üzemeltetőtől és/vagy saját néven közzéteszi a fórumon az adatokban bővelkedő cáfolatot. Mert a nyilvános feljelentéssel, pereléssel a néhány ezer ember által olvasott sértést, rágalmat milliókkal ismerteti meg. Öngól.

Papcsák Ferenc a jelek szerint nem tudja ezeket. Jó úton halad, hogy az önbuktató, önlejárató politikus iskolapéldájává váljon. Mondjuk nem sírunk érte, a következmény pedig legyen Orbán Viktor gondja. Ő teremtette meg ugyanis azt a kontraszelekción, protekción, haverságon alapuló autokrata hűbéri piramist, amely most már akkora, hogy nem tudja manuális vezérléssel irányítani. Ez a tekintélyelv csapdája. Létrehoz egy központosított szuperbürokráciát, ami annyira túl van kombinálva, hogy fizikai képtelenség átlátni. Előbb-utóbb elkezd önjáróan működni. Nyilvánvaló, hogy nem Orbán utasította Papcsákot, hogy tegyen így, s az sem ő volt, aki parancsba adta, hogy foglalják le az alcsúti juhász kaszáját. Ez már a rezsim önmozgása, a saját farkába harapó, önmagát tökön szúró hülyeség, túlbuzgás, szervilizmus, stb. Ez az, ami igazán meg tud rendíteni egy politikai felépítményt. A pártállamot sem Kádár gyűlölete buktatta meg. Kádárt nem gyűlölték, még 1989 nyarán, a temetésén is tömegek sírtak. A Kádár által kinevezett alfőnökök, törzsi despoták ásták meg a sírt. Czinege Lajos, Pap János és a megyei párttitkárok. A kiskirályok mundérban és VOR-zakóban. Az örökös basáskodók, urizálók, túllihegők, fenyegetők, jelentést írók. Csak ezek nem Volgával járnak, hanem Audival, s Hugo Bossban feszítenek, a többi stimmel.

A Véleményvezérnek igaza van: a becsületsértés, a rágalmazás elavult, törlendő gumiparagrafusok. De kinek lesz rossz, ha megmaradnak? S kire üt vissza az orosz mintájú netcenzúra-paragrafus, amelynek gumiformátumban való alkalmazásával begyűjthetőek a sötétben bújkáló, rémhírterjesztő kommentelők? A hatalomra, csakis. Őellenük fordul majd a nép, amelynek már nemcsak a kenyerét kurtítják a megszorítások, de az online cirkuszt is elveszik tőle. Félművelt kormánypárti bérzsurnaliszta szidja ezt a haragos népet. A tömeget. Szidja tehetetlen dühében, mert érzi, nagy a gáz, szar van a palacsintában. Ortega, Benda, meg a többi félreinterpretált kedvence mellé beidézi Thomas Mannt. A Varázshegyet, úgy ám. „Akarni mindig csak a végzetet lehet. A kapitalista Európa a maga végzetét akarja.” Ez a Bayer-féle publicisták mentsvára. Hogy nagy írók is mondtak nagy hülyeségeket, amit lehet idézni, Mann például a fenti mellett azt is, hogy az antibolsevizmus századunk legnagyobb butasága. (Idézték is régen a komcsi irodalomtankönyvekben, ma meg itt.) Az ellenzéknek pont jó a nép hatalom általi hergelése. Így jutunk el, a felgerjesztett indulatok hátán újra oda, ahová 2010-ben: nem kell program, nem kell terv, elég annyi, hogy ezek húzzanak már el, válcsák le őket, mindegy, hogy ki. A sírt, hol rendszer süllyed el, túlbuzgó funkcionáriusok ássák. Ők biztosítják, hogy már ígérni se kelljen a nyeréshez semmit. Se felelősen, se felelőtlenül. Hogy az ilyen biankó csekkekkel előbb-utóbb az ország is sírba szédül? Az nem érdekli a sírásókat. A jelek szerint akkor se, ha az ország előtt most ők kerülnek a politikai sírgödörbe.