Lehet az eszmefuttatásban olyan messzire menni, hogy azt állítsuk: nem feltétlenül jó a Fidesznek a választási regisztráció. Mert ha túl erőssé válik a kormányváltó hangulat, a Fidesz-szavazók vonakodnak majd jegyzőhöz és urnához járulni, míg a felháborodott szocinyugdíjasok tömkelege pedig eldönti a választást. Mindez azonban hazugság lenne, két okból is. Egyrészt a Fidesz mozgósítási képessége miatt. Akik össze tudnak szedni nagyjából 100 ezer embert egymás után kétszer is, hogy a teljesen blőd elnevezésű békemeneten demonstráljon a kormány mellett úgy, hogy az a rendszerváltás utáni történelem legszánalmasabban inkompetens (pedig magasra tette a lécet Gyurcsány Ferenc) kormányzását valósítja meg, az valamit tudhat a mozgósításról. Másrészt a választási rendszer többi szabálya a választókörzetek határaitól a kampány lényegi eltörlésén át mind-mind a Fideszt segítik. Ami egészen egyszerűen azt jelenti, hogy ezen szabályok mentén a Fidesz akkor is hatalomban tud maradni, ha a választók többsége kormányváltást szeretne.

Ebben a helyzetben az ellenzék elemi érdeke, hogy a regisztráció és a választási eljárási törvény életbe lépését megakadályozza, vagy legalábbis tájékoztassa a választókat arról, hogy itt bizony büdös nagy választási csalás készül, persze jogszerűen, mert kétharmados többség birtokában a szabadrablás is lehet jogszerű, csak ez nem változtat azon a tényen, hogy valaki pénzt visz el, ami nem az övé. Ehhez képest mit látunk? Azt, hogy az MSZP elsősorban megélhetési kérdésekkel kampányol, mert feltételezi a választókról, hogy nem fognak fel egy olyan bonyolult témát, mint a választási rendszer kérdése. És hasonlóképpen gondolják a többiek is, holott az erről szóló vita nem megspórolható, sőt: ezt kéne most a politika középpontjába állítani. Pontosan az ellenzéki pártok feladata lenne az új választási szabályok megértetése a választókkal: a Fidesz és a hozzá kötődő vagy tőle függőségi helyzetben lévő médiumok nem fogják megtenni az ellenzéknek ezt a szívességet.

A Bajnai-féle Együtt 2014 (bár az elmúlt  napok fejleményeinek ismeretében a Külön 2014 talán találóbb elnevezés lenne) „elődje”, a Haza és Haladás alapítvány korábban terjedelmes elemzésben jelezte, hogy érti a problémát. Ugyanakkor azt a dilemmát nehéz feloldani, hogy miért tart Bajnai igényt az ellenzék egységes miniszterelnök-jelölti pozíciójára úgy, hogy például az MSZP társadalmi támogatottsága – dacára a megkérdőjelezhető módszertannal készült Medián-mérésnek – egyelőre magasabb, mint Bajnai mozgalmáé. Persze tudjuk, hogy az új választási rendszerben kizárólag az összefogás lehet eredményes stratégia, hiszen egyéni körzeteket nyerni és számottevő töredékszavazatra szert tenni most már kizárólag közös lista állításával vagy arról szóló megállapodással lehet, hol ne indítson jelöltet egyik-másik demokratikus ellenzéki párt.

Az LMP pedig mindeközben az önfelszámolás rögös útjára lépett. Nem azért, mert elutasítja Bajnai „halálos ölelését”, azért meg pláne nem, mert meg szeretnék őrizni az önállóságukat. Az LMP két okból válik hónapokon belül előre megjósolhatóan jelentéktelenné. Az első ok magától értetődő: az párt ugyanis a hétvégén világossá tette, hogy a kormányváltást másodlagos célnak tekinti, amit az elkötelezett tagság nagyobb része (összesen alig 700 emberről beszélünk!) lehet, hogy üdvözlendőnek tart, de a zöldek szavazóinak többsége biztosan másképp lát. A második még súlyosabb: az LMP 2012-re pontosan ott tart megosztottságban, ahol az SZDSZ megszűnését megelőzően. Egyszerűen nincs értelme döntést hozni semmiről, ha a párt kisebbségben maradt szárnya képtelen elfogadni azt, és az egységnek még a látszatát sem sikerül felmutatniuk. Az LMP-t nem a kongresszus Bajnai-ügyben hozott határozata, hanem a belső megosztottság fogja lenullázni.

Meglepő módon az egyetlen ellenzéki szereplő, aki felfogta a választási rendszer fontosságát és ennek megfelelő súlyú politikai tettre (az egyébként döbbenetesen ripacs éhségsztrájk-akcióra) ragadtatta magát, Gyurcsány Ferenc volt. Belőle viszont teljességgel érthető módon a többi ellenzéki párt nem kér. Gyurcsány ugyanis még mindig a legnagyobb mozgósító erő jobboldalon, ráadásul a középen álló szavazók bizonyos része is inkább lenyeli a tollát, mint hogy Gyurcsányra szavazzon vele.

Mostanra tehát nemcsak a választási rendszer, de az ellenzék viselkedése is kiszolgálja a Fidesz érdekeit. Mélyítik a gödröt, amibe a Fidesz dobta őket, ahelyett, hogy létrát ácsolva kimásznának belőle. Egyedül abban lehet bízni, hogy a hazánkra nyomást gyakorolni képes nemzetközi szervezetek – és döntésük nyomán az Alkotmánybíróság, ahogyan Sólyom László megírta – képes megakadályozni az egyszerre jogfosztó és antidemokratikus választási szabályok életbe lépését.