Tudjuk, hogy Magyarországon – hála a Jóistennek, Aki Nem Demokrata – nincsenek megszorítások. (Vö.: „Magyarországon semmiféle értelemben nincs válság.”) Olyannyira nincs, hogy a hírek szerint kevesebb lehet a rendőr. De ez sem azért van, mert nincs pénz, mert nem indult be a gazdasági növekedés, mert Matolcsy György zseniális jóslatával ellentétben talán mégsem ért véget a válság. Ha a jövőben kevesebb rendőr lesz, annak oka nyilvánvalóan az, hogy a Nemzeti Ügyek Kormányának ideje alatt látványosan javult a közbiztonság. Méghozzá olyan nagyságrendben javult, annyi lett a fölös kapacitás, hogy az időközben világnemzetté tágult magyar univerzum kormánya mindenütt megvédi a magyarokat. Mindenütt. Még Thaiföldön is. Evidens, hogy a konzul mindent megtett, úgy emberileg, mint szakmailag. Aki ebben kételkedik, abból az ellenség beszél. Akár azokból a Háttérhatalom által orruknál fogva vezetett tűzoltókból, akik szerint Bakondi György alkalmatlan. Úgy emberileg, mint szakmailag.

Ilyenkor jön az obligát érv a NER-funkcionáriusoktól, hogy mennyire nem szép dolog emberi tragédiákat, bűneseteket, egzisztenciális drámákat és személyi konfliktusokat hangulatkeltésre kiaknázni. Gyönyörű idea, egyet is értünk vele. Csupáncsak annyi zavar be a képbe, hogy ugyanők voltak, akik például Gyurcsány alatt a mentés közben meghalt szerencsétlen beteget az egészségügyi reform első halálos áldozatának nevezték, akik minden katasztrófában, balesetben, tragédiában a rendszer bűnét látták, eme ocsmány demagógia iskolapéldáit lásd itt. Ők voltak továbbá a nagymellényű rendpártiság és messiáskultusz képviselői, hogy erős kéz kell ide és két hét alatt minden lesz itt, ami jó. Hát nem lett. Ugyanúgy vannak brutális cselekmények, gyermekgyilkosság, kéjgyilkosság, gettóbűnözés, nácibűnözés, a gárdisták ugyanúgy megszívatták Orbán és Pintér rendőrségét, mint Gyurcsányét. Tény, hogy nem lehet minden tragédiát, normasértést időben megakadályozni. De egyrészt ez tény volt korábban is, amikor a most erre hivatkozók éppenséggel tagadták ezt a tényt, másfelől: nem ez a lényeg.

Hanem az, hogy az állam vegetál, leépülőben van, egyre rosszabb hatásfokkal működik. Ezzel párhuzamosan romlik a közhangulat. Többet kell várni a műtétekre, s talán ezentúl majd a rendőrautóra, tűzoltóautóra is, a túlhajszolt, gyakran ügyhátraléktól fuldokló közigazgatást (és az átlagember idegeit) tovább terheli a regisztráció teljesen felesleges intézménye, egyre több helyen kell fizetni a bölcsődéért, még jó, hogy a változatosság kedvéért az sem üzlet. De nem is ez a baj. Volt már, hogy nőtt a bűnözés, meg az is, hogy fájt nekünk valami. Viszont Horn Gyulában, a legutóbbi kétharmados miniszterelnökben legalább volt annyi, hogy miniszterének kárára elismerte: ami itt van, az nem közbiztonság. Bokrost és Bajnait nem kell szeretni, de legalább nem is pályáztak rá, amikor bejelentették a csomagjukat, hogy fájni fog. Ehhez képest mi van most? A válságot, a megszorítást, a romló mutatókat vigyorogva tagadó pártidióták. Akik nem bírják elismerni, hogy elkúrtuk, eltapsoltuk, nincs pénz. Igaz, ha ezt bevallanák, akkor rákérdeznénk, hogy a baráti cégek milliárdjaira, a Zsiga Marcell utcájának aszfaltjára miből futja?