Minthogy legtöbbünknek az „empátia” szó hallatán nem a magyar parlament elnökének jellegzetes arcéle ugrik be először, érthető, hogy Kövér László múlt szerdai, sásdi vendégszerepléséről a diáktüntetésekhez fűzött mélységesen cinikus megjegyzése miatt emlékezett meg a média. Pedig a rendezvény és a hozzá fűzött terjedelmes Magyar Nemzet-tudósítás is megér egy kitérőt.

A helyi Fidesz „falugyűlést” tartott Kövér és Tiffán Zsolt Baranya megyei közgyűlési elnök részvételével, ahol persze az ügyletes haknitéma, az önkormányzati adósságátvállalás volt terítéken. Már a szervezés metódusa is bekerülhetne a Fidesz-aktivisták felkészítő tananyagába: az önkormányzatnak „baráti találkozót” jelentettek be, hogy megkaphassák a kedvezményes terembérletet, a sajtót „lakossági fórumra” hívták, valójában pedig zártkörű politikai találkozó volt, válogatott közönség előtt. Arra, hogy mindezt miért egy olyan kisvárosban kell megtartani, ahol az egy főre eső adósság mondhatni elenyésző, nagyjából 63 ezer forint (szemben pl. a szintén Baranya megyei Alsómocsolád fejenkénti másfél milliójával), nyilván csak a szervezők tudnának válaszolni, mint ahogy arra is, hogy egy lakossági fórumnak kikiáltott rendezvényen miért nem kívánatos a város polgármesterének részvétele. Már azon az apróságon kívül, hogy Székely Szilárd MSZP-s, és a képbe sem nagyon illik ezzel a rongyos hatvanhárom ruppóval.

Még a végén képes, és felszólal: elmondja, hogy az adósság épp az elmúlt két évben nőtt meg, a Fidesz-kormány által megvont működési támogatások miatt. S, hogy a legkevésbé se hiányérzetünk a fideszes rendezvényszervezők kifinomultságát illetően: dr. Kajdon Bélát, a városka jegyzőjét meghívták ugyan, hogy aztán röviddel a kezdés előtt egy sms-ben (because only Machete don’t text) megkérjék: mégse jöjjön.

Tiffán, aki amúgy a sásdi Fidesz-elnök, Pintér Gábor tanítóképzős évfolyamtársa volt, bombasztikus bejelentéssel kezdte az esemény utáni sajtótájékoztatót: „megszabadítjuk Sásdot az adósságtehertől!”, s hozzáfűzte: „a 2002-2010 közti MSZP-s kormányok programszerűen adósították el az országot, az embereket és az önkormányzatokat”.Kövér ehhez hozzátette: „semmiképpen sem lehet azon települések polgárait büntetni, akiknek korábbi vezetői nem voltak előrelátóak”. Nyilván Kósa Lajosra, Szita Károlyra vagy a soproni Fodor Tamásra gondolt. Vagy épp egy másik hivő Tamásra, az esztergomi Meggyesre, akiről mostanában kevesebbet hallani. Nem úgy sokat szenvedett városáról, amelynek még a török időkben sem jutott kiéheztetés osztályrészéül. Hogy a – nem mellesleg Meggyes keze munkája nyomán – kétségkívül az egyik legnehezebb helyzetben lévő önkormányzatra mi vár, arról egyelőre tippje sincs senkinek.

A Magyar Nemzet Online decens kis infografikát mellékel az amúgy is bőségesen tálalt sásdi sajtótájékoztatóhoz – olybá tűnhet egyeseknek, hogy az egész ceremónia nem is szolgált egyéb célt, minthogy ismételten rávilágítson, miféle apokalipszistől készül megmenteni pártunk és kormányunk az ő szeretett népét:

mno

A rajzocskát kommentálhatnánk számtalan szempontból: dicsérhetnénk rendkívül visszafogott színharmóniáját, az átmenetekkel való virtuóz játékot, vagy épp fennakadhatnánk azon, hogy miért csak bizonyos települések mellett álldogálnak zöld emberkék – lehet, hogy egy ufóészlelésről szóló korábbi cikk újrahasznosított ábrájával van dolgunk? A felületes szemlélőben nem is tudatosul, hogy, bár a grafika éppen az egy főre jutó adósság alapján felállított lista vezetőit emeli ki, a számokhoz ragyogó drámai érzékkel tornyosított pénzkötegek viszont a teljes adósságtömeget szimbolizálják.

Persze ebben sem következetes az ábrázoló, de a lényeg: annak, aki csak egy pillantást vet a képre, egyértelmű: itten Esztergom van pellengérre állítva. Ha viszont az alig olvasható számsorokat is megpróbáljuk kisilabizálni, kiderül, hogy ezen a listán a bűnösök bűnöse bizony csak az ötödik, húszezresből rakott felhőkarcolók helyett csak két kötegnek szabadna lapulnia a földszinten. Itt legyen okos Deák Ferenc az egymondatos sajtótörvényével.

Kérdés, hogy a szofisztikált hazudozáson túl van-e értelme az ilyesféle összevetéseknek: közismert, hogy Alsómocsolád segítség nélkül is komótosan ki tudná csengetni a következő huszonöt évben az adósságát a községben lévő Csányi-féle Pick-üzem iparűzési adójából, s talán még attól sem kell félnie, hogy Kapuvár vagy Gyula sorsára jut. Máshol viszont, pl. az ötmilliárdos teherrel küszködő Harkányban már a képviselőtestület is feloszlott.

Lehet, hogy a kis üzenet nem egyéb „magánszorgalmú kutyák” végtermékénél, ettől függetlenül gyanítjuk, hogy Esztergommal példa lesz statuálva, ezt már – úgy tűnik – a jobboldali média-zászlóshajó parancsnoki hídján tudják is. „Sopron 16 milliárdjának akár 70%-át is átvállalhatják” nyilatkozza a szóban forgó cikkben a mostanában jobb híján itthon főtárgyalgató Varga Mihály. Esztergom pedig még visszakaphatja Meggyest – mint a város pénzügyeit kiválóan ismerő csődgondnokot.