"Azt kértük Felcsutitól: egy igennel vagy nemmel válaszoljon, hogy szerinte legyen-e Magyarországon sorkötelezettség. - Nem tudok rá válaszolni."(Felcsuti Péter az atv.hu-nak)

Örülök, hogy Felcsuti úr, a Bajnai-féle Hazaadás Alapítványpárt szürke éceszgébere szerint morálisan megfontolandó lenne megint bevezetni a sorkötelezettséget, mert tényleg milyen már, hogy az emberek csak pénzért hajlandóak megdögleni, amikor ingyér, grátisz, hazaszeretetből, amúgy erkölcsösen kellene nekik inkább, mert az a szép, ha mindenkiből lehetnek fehérvári huszárok.

Azt hiszem, ha van egy ilyen ellenzékünk itt nekünk, akkor a kormányra tulajdonképpen nincs is szükség, egyszerűen csak mondjuk hetente kéne ilyen tesztet csinálni a politikerek között, hogy kinek jut eszébe éppen a leggonoszabb és legbizarabb ötlet, és az aktuális győztesnek mindig lehetne egy visszautasíthatatlan ajánlata.

Mert hát van itt ugye egy politikai erő, néhány - Bulgakovval szólva - "másodrendű frissességű" politikussal, akik azt mondják, jobbak, mint a mostani gazemberek, és szeretnék, ha ezért szeretnénk őket, ami persze egyszerűnek látszik, nem kunszt kvázi, ezekhez a mostaniakhoz képest még a Jockey Ewing is szerethető filantrópnak tűnik, de akkor az egyik ilyen szolidan lelakott választási alternatíva megfeszíti magát, kidülleszti a szemét és olyan politikai szellentést eriszt el a közlevegőbe, hogy csak úgy recseg-ropog-mennydörög, pedig ilyen-ekkorát még a mostani kikupálatlan szerző-mozgók is előbb csak otthon, csendben, nadrágvarrásmentén eregetnek sunyin, lapjával, és utána zavartan fütyörészve, picit még el is pirulva széjjelnéznek, hogy hallotta-e valaki.

Azzal persze nincs semmi baj, ha egy bankár nyugdíjba megy és békés öregségében, mondjuk rózsát nemesít, légvármodelleket épít, vagy kisebb-nagyobb szőrős és tollas állatokra lövöldöz (bár ezzel kapcsolatban már felmerülhetnek bizonyos morális problémák, ugye), netán éppen úgy dönt - mint Felcsuti Péter - hogy aki bankárnak jó, az biztos jó lesz fordítónak is (pedig ugye hát nem feltétlenül!), és hobbyból magyarnyelvűnek látszóvá tákolja a szalonfilozófia Coelhójának, bizonyos Michael Sandelnek a könyvét, aki nagyjából arról értekezik, hogy illő-e a földre köpni; persze a fordítás baromi rossz lesz, de ez is rendben van, mert a könyv maga is rossz, illetve teljesen érdektelen, itt a kocsmában akárkitől mélyebb válaszokat kaphatok a lét nagy kérdéseire, sőt még a kérdéseket is jobban teszik fel.

De ha a szóbanforgó idősödő bankár úgy dönt, hogy politikai pályára lép, és úgy nyilatkozik, hogy ezentúl minden magyar polgár kötelezően ültessen rózsát az ablakába, a levegőt építőanyagként adóval terheljék, az összes állat kerüljön fel a vadászható fajok semjéni halállistájára, illetve - mint Felcsuti Péter - hogy a gyerekeinket ismét vigyék már el katonának, mert ez így morális, nehogy már a Haza ne érdemelje meg, hogy a gyerekeink szívjanak, netán meghaljanak érte, na, az már nem ártatlan dolog.

Még akkor sem, ha felháborodást látva másnap már tulajdonképpen letagadja az egészet, mert ugye az ember eltöpreng, hogy mi lesz, ha ezek netán hatalomra kerülve – amint azt mostanság a jó Matolcsy úrnál is látjuk - csak úgy felütik majd kedvenc könyveiket, rá- ráböknek kedvenc passzusaikra, és így szólnak: hmmmm..!