Tisztelt szerkesztőség!

Megtisztel, hogy újságuk átvette, sőt kommentálja blogbejegyzésemet. Kommentárjuk formállogikai értelemben majdnem hibátlan, tartalmilag néhány ponton kimondottan hibás.

A formális értelemben vett ’majdnem hibátlanság’ azt jelenti, hogy az én számba adnak olyan kérdést, amit én hangsúlyozottan Sandelnek tulajdonítok (l. ’ezt a kérdést nem én teszem fel, hanem Michael Sandel....’).

A tartalmi kérdések azonban fontosabbak: én valóban a Haza és Haladás Egyesület (egyik) alapítója vagyok, ám jóval több, mint egy éve írok blogbejegyzéseket, amikor tehát az Egyesület még nem is létezett. Az írás nem a Haza és Haladás honlapján jelent meg (például kb. két hete megjelent ott egy írásom a jegybank elnöki cseréről), ami szintén arra utal, hogy amit írtam sokféle minőségemben írhattam, de ezek között az alapító tagság – ha egyáltalán – akkor a legutolsó helyen szerepelt. Ezt támasztja alá, hogy bár igazán sokoldalú vagyok, de a katonapolitika területén még nem bizonyítottam.  Egy kicsit is figyelmes olvasó (remélem) rájött, hogy egy dilemmáról akartam írni; a gazdasági célszerűség és a morális megfontolások ütközéséről, amihez a katonaság (ahogy Sandelnél is) csak példa.

Egy szó mint száz, csak egy nagyon mozgékony fantázia (írásuk szerzőjéé a jelek szerint ilyen) sugallhatja, hogy (1) a Haza és Haladás Egyesületnek álláspontja van a sorkatonai szolgálat tekintetében és (2) azt éppen én képviselném.

Hálás lennék, ha lehetőséget találnának a fentiek közzétételére.

Üdvözlettel

Felcsuti Péter

Tisztelt Felcsuti Péter!

Három megjegyzésem van:

1. állításával ellentétben se nem állítottuk, se nem „sugalltuk”, hogy a Haza és Haladás Egyesületnek álláspontja lenne a kérdésben;
2. azt sem állítottuk és nem is „sugalltuk”, hogy ezt Ön képviselné;
3. nem „kommentáltuk” az Ön blogbejegyzését.

Tisztelettel és köszönettel:

Gavra Gábor