Pedig biztosan rendes ember, nagy tudású teológus és elismert egyházi vezető. És magyar. Egyéb jellemző tulajdonságai, vagy az egyházat foglalkoztató kérdésekkel kapcsolatos gondolatai viszonylag ritkán kerültek elő a honi sajtóban az elmúlt hetekben, kivéve, hogy magyar, mert milyen jó lenne, ha magyar lenne a pápa. Miért? Mert. Mindegy, milyen nézeteket képvisel a világi és teológiai vitákban, magyarok vagyunk, drukkoljunk Erdő Péternek!

Az olaszok olasz pápát szerettek volna, hiszen volt itt lengyel pápa, azután német pápa, ennyi évtized után igazán jó lenne, ha a pápa újra olasz lenne. Itália tehát az olasz versenyzőknek drukkolt. A brazilok természetesen a brazil bíborosnak szorítottak, aki a nagy esélyesek közé tartozott. Végül nem nyert, mert argentin lett a pápa, a Szent Péter téren a szurkolók meglobogtatták a nemzeti zászlót, mintha a himnusz is felhangozott volna. A katolikus olimpián eredményt hirdettek.

A katolikus, amúgy mellékesen, egyetemest jelent, azaz nemzetek, népek, törzsek, etnikumok felettit. Ez az elnevezés összhangban áll azzal, hogy a Teremtő minden embert a saját képmására alkotott. Az embert ő teremtette, a nemzeteket az ember. A nemzet nem az Istené, hanem a császáré. Imádata bálványimádás, a nacionalizmus valláspótlék a vallás szemszögéből. A magyar/olasz/argentin pápa nem kisebb ellentmondás, mint amikor Áder János az elmúlt húsz év alkotmányértelmezésére hivatkozva írja alá azt az alkotmánymódosítást, amely az elmúlt húsz év alkotmányértelmezését tagadja meg. Blaszfémia az egyik, álnokság a másik, mindkettő szembefordulás az eredeti eszmével.

Ezzel vissza is tértünk a hazai valósághoz: a külvilág számára a magyar jelző a pápa előtt jelenleg fosztóképzőnek minősülne.

Van persze szekularizált tanulság is az ügyben: minél kisebb egy ország, annál kevésbé érdeke, hogy a nemzeti hovatartozás legyen a döntő nemzetközi verseny esetén. Ha nacionalista alapon dőlnek el a dolgok, akkor mindig a nagyobbak járnak jól. A protekcionizmust hirdető kicsi ország ráfizet, ha a nagyok követik a példáját.

Ez nem azt jelenti, hogy a bíborosok Argentínára vagy Latin-Amerikára szavaztak. Ki tudja, talán inkább egy új szemléletre. A megválasztott pápáról azt olvasni, hogy az országában kritizálta a korrupt politikai elitet, valamint a kormányt is támadta, amiért nem tett eleget a szegénység felszámolása érdekében. Szerény körülmények között lakott, nem püspöki palotában. A Ferenc név szép gondolat. Ez például egy tartalmi szempont volna, nem származási.

A magyarországi katolikus egyház, amellyel a szélesebb társadalmi nyilvánosság a felajánlható egy százalékról szóló plakátok, illetve a választások és népszavazások előtti körlevelek formájában találkozik, e tekintetben más hitvallást követ. Gyerekek százezrei éheznek, a segélyeket megvonják, a hajléktalanokat üldözik, a tanácsadó hárommillió embert hagyna az út szélén, a kormánypárt hangja leállatozza a cigányokat, akik szintén Isten gyermekei, akkor is, ha már az iskolákban elkülönítik őket, az adórendszer a gazdagoknak kedvez, a közbeszerzések egyetlen embernek, a nyomor nő, az egyház hallgat. A múltjáról is. Időnként pajzán hűségesküt tesz a kormányfőnek.

Rómában nem látták a fától az erdőt.