Eddig teljesen félreértettük a Nemzeti Együttműködés médiapolitikáját. Azt hittük, hogy annak célja az ún. ellenzéki sajtó (ti. akik valódi újságot akarnak csinálni) és egyéb ellenzéki médiákok elhallgattatása, meg a konzummédia közéleti tartalmainak kilúgozása. Most már tudjuk, hogy elsősorban a saját médiamunkások fokozottabb felügyelete motiválta a törvényalkotást és egyéb intézkedéseket, mert a szigorú tulajdonosi kontroll ellenére amazok képesek óvatlanul föllebbenteni a fátylat a rendszer féltett titkairól.

Ezúttal Ugró Miklós leplezte le merő meggondolatlanságból a NER valódi szándékait, pedig nem is arról akart írni, hanem a legújabb keletű pártosodásról. Vagy pontosabban nemigen tudni, hogy miről, mert azt veti oda, hogy „felesleges listát készítenünk a levitézlett, sértett, alkalmatlanságukat többször is bizonyító vezetőkről”, és tényleg fölösleges, mert nem is készít listát róluk Martonyi Jánostól Selmeczi Gabrielláig, hanem az ellenzéki próbálkozásokon rugózik.

Ám az igazán érdekes megállapítást már az írásmű elején megteszi: „ahol demokrácia van, meg jólét, ott egy párt is bőven elegendő, a pártosodás – miként 1989-ben is – a bomlás biztos jele”.

Öhöm.

Kissé furcsa mindezt 2013-ban nyomtatásban olvasni, de ne akadjunk föl ezen, végül is nem szükséges ahhoz Ugró Miklós, hogy lássuk, hogy a kormánytöbbség szerint untig elegendő egyetlen párt is, ehhez nem a Magyar Nemzetet kell kézbe venni, hanem a választási eljárásról szóló törvényt. Azonban itt más dolgok is szembeötlenek. Először is mi ez a meredek párhuzam 1989-cel? És, ha a párhuzam áll, akkor ki lesz Grósz Károly, és a bomlás elleni föllépésként ki fogja elmondani a fehérterroros beszédet?

Azután: akkor most Ugró Miklós szerint, ha pártosodás forog éppen fönn, akkor itt nincs demokrácia meg jólét? A saját testi épsége és munkaviszonya megőrzése érdekében szerintünk ezt ne nagyon hangoztassa a szerkesztőségében. Továbbá: ez a bomlás kifejezés számunkra új, az eddigi párttörténet nem éppen így örökítette meg az akkori eseményeket. Eszerint Orbán Viktor beszéde a Hősök terén bomlástermék volt csupán?

Persze az is lehet, hogy a bomlás nem a rendszerben van, hanem a cikkíró elméjében, bár ez a kettő nem zárja ki egymást.