Bár a vidéki caféshopok megnyitása még számomra is elképzelhetetlennek tűnik, azért a dekriminalizációig érdemes lenne eljutni. Mármint ha a Fidesz nem saját anakronisztikus elképzeléseihez, hanem a valósághoz írna törvényeket.

Elevenen él bennem a családi történet, 17-18 éves lehettem, amikor anyám megemlítette, hogy Szigetről hazautazó fiatalokat látott a HÉV-en, és rettenetesen néztek ki, mert nagyon be voltak szívva. Ezt nem tartottam kizártnak, előző nap én is a Szigeten jártam, talán még anyám pénzén, de gondoltam, itt az alkalom elmesélni saját szüleimnek, hogy megy ez a dolog. Hogy az osztálytársaim, évfolyamtársaim, a barátaim és ismerőseim, szóval azt, hogy fél Budapest tép. Anyám kicsit meglepődött, és mivel szeretett és szeret olvasni, no meg az átlagosnál nyitottabb gondolkodású, nem esett kétségbe, hanem elfogadta a dolog létezését. (Azért persze megkérdezte, hogy én hogyan állok a dologhoz, nehogy csorba essen szülői becsületén. Megnyugtattam.) Elfogadta azt is, hogy hülyén kinézni, ostoba tekintettel HÉV-en utazni anélkül is lehet, hogy valaki be lenne szívva, meg azzal együtt is. Történik ilyesmi.

Valami ilyesmi motoszkálhatott az új, július elsejével (a trafiktörvénnyel egyszerre, hurrá!) életbe lépő drogtörvényt elfogadó-megszavazó fideszes képviselők fejében is, de nekik nem volt egy fiuk, aki elmondja az igazságot, vagy nem törődtek vele. Mármint azzal, hogy a marihuánás cigaretta nem egyenlő a heroinnal. Hogy pont az egymilliónál is több alkoholista országában sátánt kiáltani a „fű” szó hallatán egyszerre képmutatás és butaság. Csakhogy van egy komoly különbség édesanyám és a fideszes képviselők között – nem egy van amúgy, édesanyám például nem fideszes, nem parlamenti képviselő, és letörné a saját kezét, ha támogatta volna Simicska fejlesztési pénzeit vagy a trafiktörvényt –, méghozzá az, hogy anyám nem törvényhozó. Így nem kötelessége tájékozódni az ügyben, nem kötelessége tudni, mennyire kiterjedt egy probléma, és hogyan érdemes küzdeni ellene. Meggyőződésem egyébként, hogy már jobban tudja, mint a drogtörvényt elfogadó urak.

Lehet azzal büszkélkedni, hogy miénk lesz „Európa egyik legszigorúbb drogtörvénye”, de akkor lássuk be ennek bornírtságát. Júliustól ugyanis csekély mennyiségű kábítószer (fű) birtoklásáért két év börtön járhat, szerencsére csak akkor, ha két éven belüli visszaesőről beszélünk. Ha számba veszem azon barátaim számát, akik az eddigi szokásaik alapján két évet ülnének, nevetségesen sokan végeznék a hűvösön. Kis túlzással a 35 év feletti fővárosiak fele mehetne a börtönbe. Persze nem fog, hiszen nincs, aki ezt a törvényt betartassa.

De akkor mi a probléma? Természetesen az, hogy ha az állam betarthatatlan törvényeket hoz, azzal saját komolyan vehetőségét, a törvények tisztelhetőségét degradálja. Ha azt látjuk a mindennapjainkban, hogy ismerőseink jelentős része napról napra szeg meg bizonyos törvényeket, az a jogállamba vetett hitet teheti tönkre. Ilyen szempontból persze a drogtörvény illeszkedik a Fidesz 2010 óta alkalmazott politikájába, bár az igazi biznisz kétségkívül az lenne, ha a fideszes választókerületi elnökök dönthetnének arról, ki és mely településeken nyithasson caféshopot, esetleg ha Lajos központosítaná a kábítószer-kereskedelmet. Is.

Vissza az eredeti témához: nem véletlen, hogy Csehországban és a kőkonzervatív Lengyelországban már nem büntethető a marihuána fogyasztása, és pontosan erre készülnek Szlovákiában és Horvátországban is. Ott ugyanis a realitásokhoz írnak törvényeket, és nem az elképzelt ideálokhoz. Ezzel mellesleg nem ártanak senkinek. A magyar szabályozás kapcsán ugyanis nem az lenne igazságtalan, ha nem csuknák le két évig terjedőre az ország összes fűfogyasztóját – akkor tényleg összedőlne a magyar gazdaság, hogy mást ne mondjunk –, hanem az, ha valakit valóban leültetnének ezért, míg másik milliók boldogan élnek (a fűvel), míg meg nem halnak. Magyarország tehát ebből a szempontból is ki akar lógni az európai sorból, és milyen rosszul teszi: a túlzott büntetőjogi szigor jelen esetben ugyanis nem elrettent, hanem nevetségessé tesz. Kevesebbet szívni senki nem fog, még akkor sem, ha példát statuálva tényleg börtönbe zárnak néhány szerencsétlen fogyasztót. Tanuljunk a szesztilalom eredményeiből: az amerikai szabályozás kiugróan sok alkoholbeteghez és a maffia megerősödéséhez vezetett a józan társadalom helyett.