Csütörtökön és pénteken Marosvásárhelyen és Kolozsváron járt Bajnai Gordon, ahol összesen 40-50 erdélyi értelmiségivel és vállalkozóval találkozott, illetve fiatalokkal és a Kisebbségkutató Intézet munkatársaival. Ezek a találkozók nem voltak nyilvánosak abban az értelemben, hogy a média nem hirdette meg ezeket. Az erdélyi jobboldali sajtó láthatóan nem tud mit kezdeni azzal, hogy magyarországi politikusok nem is teljes titoktartás mellett, de nem is a média jól kalkulált bevonásával utaznak Erdélybe.

Bajnai erdélyi útjának pragmatikusabb motivációit nem látjuk át, de megértjük óvatosságát. Bajnai politikai projektjének sikere elsősorban azon múlik, hogy mennyire tudja tompítani azt a valószínűleg hibás percepciót, hogy Magyarország jövőjét hosszú távon is csak a két ellenlábas nagy párt, a Fidesz és a MSZP heroikus küzdelme határozhatja meg.

A dolgok állása szerint Erdélyben a Fidesz hagyományosan és organikusan jól pozicionált, de nem annyira jól, hogy az itteni magyarok szavazatait nagy volumenben Tőkés köré csatornázzák. Ami az MSZP-t illeti, a Szanyi Tibor eset után valószínűleg minden tartalom nélküli kolozsvári bocsánatkérésük után még körülbelül húsz évig kell várniuk, amíg kicsit megkopik az erdélyiek politikai emlékezete.

Ha jól értjük, Bajnai alapüzenete az, hogy más politikai mentalitást képvisel, mint a Fidesz vagy az MSZP. Számolnia kell a határon túliakkal, és nem okvetlenül azért, mert középtávon olyan sok szavazatot remélhetne. Ha a Bajnai doktrína más, akkor ez más kell legyen a határon túli témában is. Ennek elemeit nem lehet Budapestről összeszedni, de nem lehet kirakni a romániai magyar politikusokkal való beszélgetésekből sem.

Úgy sejtjük, Bajnai azért jött el Erdélybe – nem először az utóbbi időszakban – hogy finomhangolja a határon túli csomagot, és hogy megismerje azokat az erdélyieket, akikre egy leendő hálózatépítés kapcsán – ha más miatt nem, akkor semleges rokonszenvük kapcsán, de – számíthat. Vagyis kilépett abból a komfortzónából, amihez a legtöbb pannon politikusnak nem volt bátorsága: nem akart a maga számára nagy ratinggel rendelkező kiszállásokat, retorikájában nem rejtőzött kényelmes, az erdélyiek többségének tetsző, hízelgő metaforák mögé, nem veregetett hátakat és főleg: nem ígért semmit. Bajnai erdélyi találkozóinak az volt a lényege, hogy meghallgatta azokat, akikkel találkozott, és elmondta, milyennek látja a jelenlegi magyarországi status quót. Ezeken a találkozókon életkor, politikai preferencia és közéleti súly szerint is nagyon vegyes volt a társaság. Bajnai nem kérte a jelenlévők szavazatát, nem udvarolt ki rokonszenvet, nem vezette vissza családfáját, amiben jobbra-balra kacsintgatva kőkorszaki erdélyieket mutatott volna ki.

Hvg.hu-s kollegáink arra kértek bennünket, értékeljük azt, hogy Kolozsváron pár EMI-s fiatal „Turista vagyok, nem magyar” feliratú polóval várta Bajnait. Az Erdélyi Magyar Ifjak ideológiailag a magyarországi Jobbikhoz állnak közel, de intézményesen inkább a Tőkés László erőterébe tartozó szervezetekhez kötődnek. Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön van bázisuk, a bajnais akciót láthatóan inkább csak gyorsan összedobták, mint alaposan megszervezték. Nem így történt például Mesterházy Attila és a szocialista vezérkar kolozsvári látogatásakor, amikor a tüntetők agresszívebbek voltak, az egyik vezérszónokuk pedig az EMI-hez nem köthető Madarász Lóránt volt, aki a CFR focicsapat szurkolóinak vezére.

Mit mondhatnánk erről? Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz, még akkor is, ha az ostobaság, feltéve, ha ezzel nem korlátozza mások különféle szabadságait. A hasonló akciók látványosak, jól néznek ki fotón, és azt üzenik: Erdély a Fidesz és a Jobbik elkötelezettjeinek kizárólagos területe. Ami persze nem áll. Talán érdemes lenne utánamenni, hogy a hasonló akciók mögött kik állnak, hogyan szerveződnek, ki mit remél tőlük, de nem hisszük, hogy ez a leleplezés örömén túl sok tanulsággal járna.

(A fenti cikket egy időben közöljük a Transindex.ro portállal)