Trianonon – szerintem – soha nem lehet túllépni. Lehetnek bármilyen légiesek a határok, válhat Magyarország az európai valutaunió részévé (egy jó darabig nem fog), csinálhatunk kelet-közép-európai Elzász-Lotaringiákat vagy Dél-Tirolokat (úgy tűnik, nem csinálunk), az mindig fájdalmas lesz, hogy apai nagyapai dédapám és az ő szülei külföldön – konkrétan: a kassai zsidótemetőben – nyugszanak. Ez a seb nem gyógyul be soha.

Egyfelől.

Másfelől viszont lehet azon röhögcsélni, hogy a tótoknak még egy királyuk sem volt, haha, csakhogy Csák Máté majdnem, de nem ezen múlik. Magyarországnak volt ötvenkettő, az Egyesült Államoknak egy sem, mégsem Magyarország a világ gazdasági és tudományos életének középpontja, és Svájc sem királyai száma miatt tart ott, ahol. Nota bene: a Pizza Hut Magyarországról kivonult, Szlovákiából – bár, mint említettem, Magyarországhoz képest mínusz ötvenkét király – meg nem. Sőt: az Intesa San Paolo – értsd: CIB Bank – sem Szlovákiából, hanem Magyarországról készül kivonulni mostanság.

Akinek ez sem elég: amikor 1939 márciusában Magyarország – bár nem annyira, mint két évvel később, kissé azért mindenesetre hullarabló módon – bevonult az akkor megszűnt Csehszlovákiához tartozott Kárpátaljára, a Magyar Királyi Honvédség a lehető legbrutálisabb módon viselkedett a helyi lakosság egy részével. Nem, nemcsak a zsidókkal. Zsidónak, sőt: ruszinnak sem kellett ahhoz lenni, valakinek a koponyája a falon verődjék szét a Magyar Királyi Honvédség által, csak úgy, erőfitogtatás gyanánt, tekintélytisztelet kivívása céljából.

De még ez sem minden.

Közel hatvankilenc évvel a Kassa fölötti magyar szupremácia megszűnése, továbbá hatvanhat és fél évvel a párizsi békeszerződés aláírása után, 2013. augusztus 15-én a Kassai Anyakönyvi Hivatalban magyarul töltöttem ki egy hivatalos szlovák állami űrlapot. Nemcsak háború, még diplomáciai botrány sem tört ki az ügyből, pedig nemcsak a dátumot és őseim nevét írtam magyarul, de még azt is, hogy "Kassa". Sőt: az űrlapot az ottani anyakönyvvezetők – azaz a Szlovák Köztársaság hivatalos képviselői – gond nélkül elfogadták és kiadták a kért anyakönyveket.

Júliusban a Fidesz-közeli felvidéki ifjúsági szervezet, a Via Nova Ifjúsági Csoport – melynek honlapjáról egy kattintással elérhető a Fidelitasé, úgyhogy engedelmükkel, a belinkeléstől eltekintek – és más felvidéki szervezetek magyar ifjúsági tábort rendeztek a felvidéki Ógyallához tartozó Martoson. A pódiumbeszélgetések résztvevője volt egyebek közt Kövér László házelnök, a Fidesz választmányi elnöke, Berényi József, a de facto a Fidesz felvidéki szervezeteként működő Magyar Közösség Pártja elnöke, Hernádi Zsolt, a Mol vezérigazgatója, Garancsi István, a Videoton tulajdonosa, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezető-helyettese.

Mint Csehszlovák Kém beszámolójából kiderül, Martoson magyar állami közpénzen, magyar és szlovák állampolgárok halálához vezető, fajvédő és antiszemita politikát propagáltak, a szomszédos népek ellen gyűlöletet szítottak. (A miheztartás végett: ez nem újdonság, csak tényközlés. Szegő II. tétele szerint tök fölösleges a Jobbikra szavazni, mert a Fidesztől is megkapni ugyanazt, vagy majdnem ugyanazt, különös tekintettel a szimbolikus politikára.)

Mindezt figyelembe véve semmi, de semmi csodálkoznivalóm nem lehetett volna, ha kassai családfakutatásom során a helyi hivatalosságok kilőttek volna a világűrbe, csak odajeggyel. Sőt: közém is lövethettek volna.