Az internetes oldalakat böngésző hozzáértő közönség előszeretettel és egyre gyakrabban nevezi az újságírókat és publicistákat bértollnokoknak. Ebben teljesen igazuk van. Engedjék meg, hogy a magam példáján bizonyítsam be mindezt. Édesanyám, akitől jelenleg 700 kilométer választ el, feltett nekem egy kérdést e-mail-en: kisfiam, édes kis bértollnokom, mondd már meg édesanyádnak, kihez forduljak, ha fel akarok jelenteni egy rendőrt? Kérdezem, mi történt, édesanyám? Mit csinált az a rendőr. Egy földön alvó hajléktalanba rúgott, bakanccsal. Így akarta őt felébreszteni. Hát, mondom, drága édesanyám, próbálkozz a Jóistennél. Vasárnap van, kisfiam. Nem lehetne, hogy inkább megírod? Hát, feleltem, mennyit tudsz fizetni? Ha hazajössz, mondta édesanyám, sütök neked dagadót. Hát jó, feleltem. Meséld el akkor, hogy mi is történt valójában.

És akkor édesanyám elkezdte mesélni, hogy mi is történt valójában. Van az a magas, harminc év körüli hajléktalan a Hollánban, mondta anyám, lehet, hogy te még nem ismered, a középső padon szokott üldögélni, és mindig egy százast kér. Hát, ez a férfi ma elszenderült, összekucorogva feküdt az ideiglenesen zárva tartó Nemzeti Dohánybolt előtt, amikor láttam, meséli édesanyám, hogy két rendőr közelít felé, és a köpcösebb többször belerúg. És te mit csináltál, kérdeztem édesanyámat, mert tudom, hogy az ilyen esetekben édesanyám nem rest cselekedni. Azt mondja, úgy üvöltött azzal a kis köpcös fémbetétessel, hogy az teljesen megszeppent, és csak annyit tudott mondani neki, hogy azért rúgott bele, mert különben nem ébred fel. Eszembe jutottak a gimnazista évek, amikor édesanyám és én még egy háztartásban éltünk, amikor én sem tudtam felébredni reggelente, és anyám ott állt felettem, és tiszta erőből rúgta a fejemet. Emlékszel, édesanyám, kérdeztem. Persze, kisfiam, emlékszem. Jaj, de fel tudtál bosszantani! Szóval, szerinted mit csináljak, kérdezi. Szerintem, édesanyám? Fogalmam sincs. Szerintem kérd meg a bértollnok fiadat, hogy írja le a következőt: remélem, szarosjancsik, hogy ti, akik ezt a törvényt alkottátok, akik miatt a köpcös úgy érzi, hogy mindezt megteheti, remélem, hogy egyszer majd megtapasztaljátok, hogy milyen az, ha nincs hová mennetek, nincs hol aludnotok, őszintén remélem, hogy üres gyomrotok találkozik egyszer még fémbetétes bakancs rúgásával.

Kisfiam, ezt ne írd le, ne légy ilyen agresszív. És ne kívánd ezt nekik, ne légy olyan, mint ők, mondja. Rendben, édesanyám, tudod, hogy milyen vagyok, elborult az agyam, felelem. Nem írom le, jó? Nem írom le.