Utcai rúdtánc

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
Mező Ferenc

Egy nyugger feljegyzései, második rész: egészség és erotika.

Az exkluzív rúdtáncos hölgyek, a néhány mulatóban, ahol ezt a tisztes mesterséget gyakorolják, arra törekednek, hogy a nagyobb „bugyipénz” reményében a férfiközönség figyelmét felkeltsék. Nem úgy az egyszerű utcai rúdtáncos, aki céltudatosan úgy gyakorolja művészetét, hogy ne vegyék észre, mit művel a szervek által gondosan őrzött közterületen. De nem kell aggódni, mert az utcai rúdtáncosok nem az üldöző rendőrök elől magukat ravaszul táncosnőnek álcázó hajléktalanok, hanem csak „derekas” nyuggerek. A fiatalok – akiket sikerült felhergelnie a keresztény kurzusnak az öregek ellen, de akik konzervatívan nem ám valami elvi, netán erkölcsi okból lázadnak, hanem kizárólag azért, mert a nyuggerek az ő pénzükből élik kéjsóvár luxuséletüket a bölcs elvonások által oly kiessé varázsolt rendelőkben, kórházakban és szociális otthonokban, míg nekik nem jut majd egy buznyáknyi nyugdíj sem – naivan csodálkozhatnak, hogy miért álldogál egy-egy bácsi vagy néni a zöld útszéli oszlopnak támaszkodva hosszasan. És ezek a vének miért emelgetik egyik vagy másik lábukat, aztán óvatosan körbekémlelve miért csavargatják már-már pajzán mozdulattal a csípőjüket a karó körül? Hát mert kurvára fáj a derekuk, azért. Azért rúdtáncolok én is!

És Édes Öcsém, Drága Húgom! Neked meg nem miattunk nem lesz nyugdíjad, hanem mert önként és dalolva a magán-nyugdíjpénztári befizetéseidet a nyugdíjvédelmi biztos asszony megőrzésére bíztad. Hát abból legfeljebb azt nézheted, ahogy ő rúdtáncol. Az eltapsolt nyugdíjadért ne a nagyapádat utáld!

De egyáltalán nem az elviharzott ünnepek kétes meghatottsága mondatja velem, hanem a bájos tények: ahol élek és rúdtáncolok, Újlipóciában, már egy perces gondosan leplezett mutatvány után is odajön hozzám egy kedves fiatal fiú vagy lány, mindig más persze, és megkérdezi, hogy nem vagyok-e rosszul, miben segíthet. Innen már nagyon köszönöm, viccelek, vagy éppen bemutatkozom, lelkesen udvarolni kezdek, az egész olyan vidám, édes és megható, mint maga a gyönyörűséges öregkor, és szép, szeretett városom, országom, ahol lám, mégsem sikerült mindenkit elvadítani.

Hozzászólások