A minap egy négyoldalas szórólapot dobtak a postaládánkba. A szórólapot az Együtt-PM, valamint az MSZP jegyzi, és a választókerület képviselőjelölt-jelöltjét, Romhányiné Balogh Editet – aki egyébként az Együtt versenyzője – hivatott reklámozni.

Tegyük zárójelbe azt a vesszőfutást, amit 2012. október 23-a óta az akkor általam is nagyjából Messiásként várt Bajnai Gordon abszolvált. Azt is hagyjuk figyelmen kívül, hogy a jogállamot nem széttrancsírozó, egyúttal nem újnyilas pártok általam kívánatosnak tartott, illetve a valóságban vitt szövetségi politikája, khm, nem esik egybe.

Koncentráljuk kizárólag az említett szórólapra.

Az említett szórólappal két baj van. Egy: ami benne van. Kettő: ami nincs benne.

„Idén nyáron úgy döntöttem, hogy függetlenségemet megőrizve elindulok az ellenzéki összefogás jelöltjeként a 2014-es parlamenti választáson” – olvasható Balogh Edittől a coming out. Nos, a kettő kizárja egymást: vagy függetlenként indul egy parlamenti választáson, vagy egy, illetve több párt jelöltjeként. Nem lehet egyszerre szűznek maradni és…

A szórólap belső oldalán Abony polgármestere a ceglédi református templom előtt látható. (Ínyenceknek: Nagy-Magyarország legnagyobb református templomkupolájával súlyosbítva.) Eddig volt egy olyan – igaz egyre csökkenő – érzésem, hogy az Együtt-PM a szabadelvű közönséget, beleértve e sorok íróját kívánja megszólítani, úgy tűnik, tévedtem. Lehetett volna a ceglédi Széchenyi- vagy a Kossuth-szobor előtt is fényképezkedni, de nem így történt. A Kossuth-szobor egyébként is látszódna a képen, ha nem úgy készült volna, ahogy készült, hanem ahhoz képest körülbelül tíz fokkal balra elfordulva. Nyilván az együttes agytrösztök nem véletlenül választották a reformkor nagyjai helyett a református templomot háttérképnek – nota bene: azt a református templomot, melynek vezetése kiválóan együttműködik a helyi Jobbikkal.

De ez még nem minden.

„Ha megválasztanak országgyűlési képviselővé, minden erőmmel azon leszek, hogy az elmúlt három és fél év borzalmas alkotmányos dúlása oda kerüljön, ahová való: a történelem szemétdombjára, messze hátra a budi mellé és rehabilitáljuk az 1989-1990-ben létrejött berendezkedést, állítsuk helyre a szekuláris Köztársaságot. Mert Ön megérdemli. Amíg én – akárcsak ellenzéki – országgyűlési képviselő leszek, nem lesz visszamenőleges törvénykezés, nem lesznek – s főleg a legfontosabb alkotmányos kérdésekben nem – egyéni képviselői indítványok alapján megszülető törvények, mert ha mégis lesznek, legott lemondok. Szintén nem lesznek kormánypárti interpellációk, mert a kormánypárti interpelláció, mint olyan a parlamentarizmus erőteljes megcsúfolása. Emellett a törvényjavaslatnak a zárószavazás előtti módosító indítvánnyal történő teljes átírását is átadjuk a múltnak, mert a zárószavazás előtti módosító indítvány nem erre való.”

A fenti szöveg feledteti az előtte idézett borzalmakat, egy baj van vele: nincs benne Romhányiné Balogh Edit szóróanyagában. Most írtam.

Nem arról van szó, hogy a szórólap által említett önkormányzati függetlenség nem fontos, de a szubszidiaritás megszüntetése csak kis eleme a jogállam ledózerolásának.

Mi van még?

Kétkulcsos adó, zseton a felsőoktatásba, valamint „vállaljuk, hogy a harminc év alatti, hat hónapnál hosszabb ideje állást keresőknek uniós forrásból munkahelyet vagy képzést biztosítunk, valamint a külföldi nagykövetségeken hazai munkaerőközvetítő (sic! – Sz. P.) irodákat működtetünk, hogy a hazatérést megkönnyítsük”. A kétkulcsos adó gazdasági racionalitása legalábbis vitatható, az utóbbi kettő pedig – főleg, hogy például tandíjról, vizitdíjról és hasonlókról egy szó sem esik – a holland és a magyar polgár megsarcolására és a költségvetési hiány növelésére tett kísérlet, egyúttal benevezés a „Hogyan előzzük balról a kormánypárti és ellenzéki konkurenciát?” versenybe.

Ha jól értem, az Együtt-PM a szabadelvű szavazókról lemondott. Az ilyen gesztus mindig kölcsönös.