szerző:
Csáki Judit
Tetszett a cikk?

Halász államtitkár fölcsapott színikritikusnak, de annak is alkalmatlan.

„Új igazgató van, nagyon jó előadások, a színház telt házakkal és biztonságosan működik, ráadásul együttműködik a magyar színházi szakma egészével, beleértve a határon túli magyar társulatokat. Mindemellett a teátrum visszakerült a nemzetközi vérkeringésbe, márciusban nemzetközi színházi fesztivált is rendez” – mondja a közszolgálati Híradónak Halász János a 2013-as év „nyugodt kulturális életét” dicsérve a Nemzeti Színházról.

Ad notam „nyugodt kulturális élet”: egy színház teljes repertoárja ki lett dobva a kukába. Színháztörténetileg kétségtelenül példátlan cselekedet.

Igaz: „új igazgató van”.

Nem igaz: „nagyon jó előadások”. Amennyiben a kultúráért felelős államtitkár a hivatal véleményét tolmácsolja, akkor ne tegye: a hivatalnak ne legyen véleménye esztétikai kérdésekről. Amennyiben a saját véleményét tolmácsolja: nem ért hozzá, és kit érdekel. A szakkritikai véleményeket áttekintve ugyanis azt látjuk, hogy még a kényszeresen kormánypárti kritikusok jó része is minimum óvatos tartózkodással fogadta az eddigi bemutatókat.

Nem igaz: „a színház telt házakkal és biztonságosan működik”. Néző hiányában előadások maradtak el, máskor lezárják a nézőtér zsöllye fölötti részét, mert kevés a néző, megint máskor erősen foghíjas a nézőtér. Miközben „unortodoxnak” nevezhető módszerekkel zajlik a nézőtoborzás, megszűnt a nézői visszajelzéseket lehetővé tevő vendégkönyv. Ami pedig a „biztonságos működést” illeti: ha azt érti rajta az államtitkár, hogy amelyik előadás elkezdődik, az véget is ér, akkor ez akár igaz is lehet.

Nem igaz: „együttműködik a magyar színházi szakma egészével”. Nem működik együtt, csak azokkal, akik/amelyek politikailag kompatibilisek. Soha még ennyire markáns nem volt a politikai megosztás, amelynek az új Nemzeti Színház a zászlóshajója. Ha az államtitkár azt hiszi, hogy az a magyar színházi szakma egésze, amely a Nemzetiben megjelenik, akkor téved, bár kommunikációja e téren igazodik a fősodorhoz: aki nincs velünk, az nincsen.

Igaz-hamis: bevonják a határon túli magyar színházakat. Bevonják, mert nincs repertoár, nincs mit játszani. Bevonják, mert pénz az van, illetve lett dögivel – de bevonták Alföldi Róbert vezetése idején is; igaz, akkor gondosan előválogatták a meghívott produkciókat, nem volt elég a puszta tény, hogy határon túli színházról van szó.

Nem igaz: „a teátrum visszakerült a nemzetközi vérkeringésbe”. Nem tudni, mit nevez nemzetközinek az államtitkár, de ha azt, hogy a Nemzeti elvitte egyes előadásait egyes határon túli városokba, akkor ez nem az.

Igaz-hamis: „márciusban nemzetközi színházi fesztivált is rendez”. Igaz, mert kapott rá rendesen külön pénzt, kétszázmilliót, így könnyű, mondhatnánk. De így sem könnyű, úgy látszik, mert a meghívottak listájáról fájón hiányoznak a méltán nagy nevek, és egyelőre úgy látszik, ezen a téren is csak és kizárólag a „keleti nyitás” jelenti a nemzetköziséget.

Egy kétmondatos nyilatkozatban ennyi csúsztatás még a kormányzati szokásnak megfelelő önfényező kommunikációhoz képest is sok.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!