Vajon hány Simon Gábor lapul még a sublót mélyén?

Vajon melyik ellenzéki képviselőről ír Keleti Györgyi? Tényleg azért menekül (mint ahogy az sajtóberkekben terjed) a délceg politikus az újságírók elől, mikor a Simon-ügyről akarják faggatni, mert fél, hogy fölteszik a kérdést: neki szállított-e a botránykönyv-szerzője prostituáltakat, akikkel aztán bekokainozva le is feküdt, illetve néha meg is vert?

Vajon pillanatnyi elmezavarában tesz közzé a demokrata erők reménysége közös fotót egy volt III/III-as tiszttel és az egyik rémkínos ügyből a másikba keveredő (és a ki tudja, milyen körülmények között, de mégiscsak elítélt) volt NBH-s főnökkel, akit azután az „ország legfelkészültebb és legtekintélyesebb, a nyugati szövetségeseink által is megbecsült nemzetbiztonsági szakemberének” nevez? Igen, arról a nagyeszű Laborc Sándorról van szó, aki személyesen leült ebédelni egy maffiózóval, és utána még számlát is kért az étkezésről a Nemzetbiztonsági Hivatal nevére. A Tisztelt Félhülye Titkosszolgálati Úrról szóló elismerő szavak egy meghitt barátság megnyilvánulásai, avagy a múltban tett szívességekből fakadó lekötelezettség kifejeződései?

Vajon miből is élt az egyszemélyes párt vezetője a parlamenti mandátuma megszűnését követő és a közös listára való behekkelését megelőző négy évben? Miből is alapított kamupártot? Van-e ennek köze korábbi mentorához, az egykori fővárosi buherátorhoz, Simicska Lajos nyaralószomszédjához, akit a 2010-es választás előtt villámgyorsan őrizetbe vettek, de a választást követően szinte azonnal ki is engedtek?

És vajon miért kushad a teljes Jobbik?

Nem tudni, hogy az ellenzék számára mi a rosszabb: ha a választásokig szépen adagolva kiderülnek a válaszok, avagy nem derülnek ki egyáltalán, csak ott ücsörögnek majd a szereplők az Országgyűlésben fedetten és fogottan? Az ország szempontjából biztos, hogy az utóbbi.