Adalékok a Jobbik-dilemmához

Adalékok a Jobbik-dilemmához

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
sabater
Tetszett a cikk?

Valójában ma már nem az a kérdés, hogy szabad-e vitázni velük.

A Jobbik legkésőbb a 2009-es EP-választáson átlépte azt a küszöböt, amelynek eléréséig a szélsőjobb karanténba zárása sikeres lehet. A „nácikkal nem vitatkozunk” elvi álláspont következetes képviseletével mára összesen annyit lehet elérni, hogy a szélsőjobb üzenetei szűrő nélkül jussanak el a választókhoz.

A Jobbik 16,7 százalékot ért el a 2010-es választáson, 43 képviselője ül az Országgyűlésben. Vona Gábor és párttársai állandó meghívott vendégei a politikával foglalkozó televíziós műsoroknak. Van saját hetilapjuk, ingyenesen terjesztett, milliós példányszámban szórt bulvárlapjuk és egy teljes alternatív online médiájuk. A Jobbiknak van pénze, a párt tagságának száma állítólag meghaladja a 10 ezer főt. Nem egy marginális pártról beszélünk tehát, amely ellen sikeres stratégia lehet, ha megakadályozzuk, hogy a választókhoz eljussanak uszító és rasszista üzeneteik.

Ha politikusok nem vitatkoznak a Jobbikkal, a szélsőjobboldali párt akkor is tud kommunikálni a választókkal. A média – helyesen vagy helytelenül, ez megítélés kérdése – foglalkozik a párttal, és meghívja a szélsőségesek képviselőit a politikai műsorokba. Ha ezekből az adásokból a Jobbik politikai ellenfelei kimaradnak, akkor a Jobbik szava pontosan abban a formában ér el a szavazókhoz, ahogyan azt Vona Gábor és pártja szeretné.

Máshogy is meg lehet közelíteni a kérdést: elvi alapon. Úgy, hogy az ember nem ül le egy asztalhoz újfasisztákkal, még leleplezés céljából sem. És ehhez az állásponthoz akkor is tarthatjuk magunkat, ha ez a szélsőségesek elleni küzdelemben nem feltétlenül hatékony, illetve ha reménykedünk abban, hogy a Jobbiktól való elzárkózás általános lesz a társadalomban. Ez utóbbira nincs sok esély, hiszen ténykérdés, hogy a média nem zárkózik el a Jobbiktól. Ahogy a választók sem.

A szélsőségesek politikai karanténba zárása csak akkor lehet sikeres – jó példa erre a svédországi Sverigedemokraterna elleni fellépés –, ha a párt még nem törte át a legitimációs küszöböt, és a társadalom nagy része egyetért (vagy esély van arra, hogy egyetértsen) a karantén szükségességében. Míg Svédországban megtörténhet, hogy a helyi posta megtagadja a szélsőségesek szórólapjainak kézbesítését, nálunk ilyenre, sajnos, esély sincsen.

Az még nem az elvek megtagadása, ha egy párt képviselői vitatkoznak a Jobbikkal. Az elvi kérdés ugyanis nem az, hogy leülünk-e egy asztalhoz egy újfasiszta párt politikusával, hanem az újfasiszta politika és eszmék elutasítása. Azzal igen nehéz megkérdőjelezni a Jobbik legitimitását, ha a Jobbik miatt távol tartjuk magunkat egy olyan műsortól, ahol ők amúgy helyet kapnak.

A felkészültség és a kompetencia megkérdőjelezése, a nevetségessé tétel, a felületesség bemutatása: ezek megfelelő eszközök lehetnek a Jobbikkal szemben. Ha megválaszolatlanul hagyjuk az érveiket, az nem működik. Úgy nem lehet senkit karanténba zárni, hogy kerítés falán méteres lyuk tátong.

Hozzászólások