„Menjenek már nyugdíjba!” – követeli a 2012-es diáktüntetések egyik résztvevője lényegében a Galamus, a Népszabadság, az ATV és a Klubrádió összes munkatársáról írva. „Álló világ” lett a magyar baloldal és szubkultúrája – sürgeti a megújulást az IDEA igazgatója. „Csendben kéne lennie kicsit” a balliberális médiának, politikusoknak és holdudvarnak – állapítja még a politikatudós is.

Kezdjük azzal, amiben egyetértünk: nem kétséges, hogy a baloldali összefogás nem volt sikeres, nem tudott hiteles alternatívát nyújtani a választóknak. Nehezen vitatható, hogy bizonyos véleményformálók az ellenzéki oldalon nem sokban különböznek a Fidesz legfanatikusabb híveitől, már amennyiben a tévedhetetlen vezető nevét Orbánról Gyurcsányra cseréljük. De még az is evidens, hogy bizonyos szereplők, legyenek akár politikusok, akár a politikai holdudvar tagjai, valóban képesek elriasztani egy egyértelműen kormányváltást kívánó szavazói réteget.

A rossz hír azonban az, hogy politikusok és holdudvaruk nem nyugdíjba szoktak menni, ha elegen kérik őket. Ezt akkor teszik meg, ha van náluk élet- és kormányképesebb, a választók számára tartósan izgalmasabbnak tűnő alternatíva. A Galamus, de még a Népszabadság, az ATV és a Klubrádió sem hátráltatja az új kezdeményezések kibontakozását, ellenkezőleg: éppen ezek a médiumok biztosítanak megjelenési lehetőséget az olyan, kezdetben innovatívnak tűnő, majd feloszló-irányt váltó-elhalványuló kezdeményezéseknek, mint a Milla, a Hallgatói Hálózat, a Szolidaritás, vagy akár az LMP és a PM – de még Dinamó blog szerzői is főként ezeken a felületeken jelenhetnek meg.

Lehet bármekkora véleménykülönbség a Gyurcsány-rajongótábor és a fiatal, újbalos értelmiség között, azt senki nem állíthatja komolyan, hogy a médiapiaci helyzetét tekintve teljesen marginális Galamus lenne a gátja egy vonzó ellenzéki alternatíva kialakulásának. Ha valami akadálya egyébként, az a Fidesz-KDNP által létrehozott választási rendszer és médiabirodalom, a gazdaság államosítása és az állam pártosítása. Nem Bolgár György, Mészáros Tamás vagy Krémer Ferenc. Akkor sem, ha hülyeségeket beszélnek.

Van ráadásul egy pikantériája annak, amikor az egykori Gyurcsány-tanácsadók kergetnék nyugdíjba a Gyurcsányokat, de annak is, amikor olyan bloggerek javasolják Konrád György nyugdíjazását teljesítményhiányra hivatkozva, akik még egy sort sem olvastak tőle. Ettől még persze a bloggernek igaza lehet abban, hogy Konrád politikai véleménye finoman szólva sem kikezdhetetlen, és érdemes lehet rámutatni arra, hogy az „ancien régime” válaszait – ha egyáltalán vannak ilyenek – nem tartjuk érvényesnek a jelen politikai problémáira. Hogy a korrupt, elhasználódott politikusokat újaknak kéne felváltaniuk.

Csakhogy egyelőre nem látjuk ezeket az újakat. Közel háromszázezer ember elhiszi az LMP-nek, hogy ők azok (vagy jobb híján elhinni kényszerül). De ha az ancien régime nyugdíjazását követelők nem tudnak egy életképesebb alternatívát felállítani az öreg ballibeknél, akkor az nem valamiféle politikai összeesküvés, hanem saját tehetségtelenségük bizonyítéka.