Az Olvasó nyilván pontosan emlékszik: amikor 2002 végén Medgyessy Péter – saját megfogalmazása szerint – „a koktélok és a jó szivarok” miatt Kubában nyaralt, támadások kereszttüzébe került. Bár a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy kizárólag nyaralásról volt szó, és egyetlen állami vezetővel sem találkozott Kubában, a Fidelitas a kubai emberi jogi helyzetre hívta föl a kormányfő figyelmét. „Ismeri-e […] a miniszterelnök az EU-nak a kubai rezsimet bíráló közös álláspontját, illetve az Amerikai Egyesült Államok Kubával kapcsolatos évenkénti állásfoglalását, és összeegyeztethetőnek tartja-e ezen információkkal kubai látogatását” – idézte tizenegy és fél évvel ezelőtt a Fidelitast az MTI, az MTI-t pedig az Origo.

Akkor is azt gondoltam, és most is azt gondolom, hogy a Fidelitasnak ebben a kérdésben teljesen igaza volt.

Mindez csak azért jutott eszembe, mert az Egyesült Államok 2013-as, Türkmenisztánra vonatkozó országjelentése – melynek közreadásáért köszönet Nehéz-Posony Mártonnak – szerint „a három legfontosabb emberi jogi probléma az önkényes letartóztatás, a kínzás, a polgári szabadságjogok figyelmen kívül hagyása – beleértve szólás-, a sajtó-, a gyülekezési és az utazási szabadság korlátozását”.

Érdemes még szemezgetni belőle. Az például kiderül, hogy türkmén börtönben lenni rossz. (Jó, mivel mindig van lejjebb, lehet, hogy a türkmén börtön a bengáli börtönhöz képest egy szanatórium Krumpendorf am Wörtherseeben, de az országjelentés erre nem tér ki.) Azt is megtudjuk, hogy a bírói hatalom a végrehajtói hatalom alárendeltje, sőt azt is, hogy a politikai foglyok pontos száma ismeretlen – és a sor hosszasan folytatható.

Maradjunk a sajtószabadságnál. Az Újságírók Határok Nélkül 2013-as jelentése szerint Kuba a 171., Türkmenisztán a 177. az összesen 179 országot a sajtószabadság alapján sorrendbe állító listán.

Mint arról portálunk is beszámol, szerdán kétnapos látogatásra Magyarországra érkezik Gurbanguli Berdimuhamedov. Ő Türkmenisztánban olyasmi, mint Magyarországon Orbán Viktor, de – tekintettel a fönt vázoltakra – valószínűleg még rosszabb.

2002-2003 fordulóján a Fidelitas részéről Gyürk András, a szervezet első, akkori elnöke és Nyitrai Zsolt országos alelnök jegyezte a Medgyessy kubai útja elleni fidelitasos tiltakozást. Mindketten most is felelős pozícióban vannak: Gyürk a Fidesz európai parlamenti, míg Nyitrai pártja országgyűlési képviselője, sőt: előbbi frissen újraválasztott delegációvezető, utóbbi pedig az előző ciklusban még az NFM államtitkára is volt.

E sorok írójának a szeme kifolyt, annyit kereste Gyürk és Nyitrai személyes honlapján, valamit a Fidesz és a Fidelitas oldalán a Gurbanguli Berdimuhamedov budapesti látogatása alkalmából jegyzett tiltakozást, de semmi ilyet sem talált.

A Fidesz tehát következetlen. Igaz, következetesen következetlen, tehát ebben a következetlenségben semmi új sincs, csak az utókor számára nem árt tisztázni.

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de ha már itt tartunk: az Újságírók Határok Nélkül már említett, tavalyi listáján Magyarország az 56. volt, míg 2003-ban, tehát közvetlenül Medgyessy útja után hármas holtversenyben a 21.

Sikeresnek tűnik a lefelé nyitás.