Az internetet az elmúlt napokban felrobbantotta egy trágár dalocska, illetve az ehhez készült videoklip. Egy Cetli nevű kamaszfiú az elkövető – és hogy tudjuk, miről is beszélünk, előbb mindenki tekintse meg az (előre szólok!) eléggé 18+ alkotást:

Felháborító, nem igaz? Nem. Tegyük fel például (csak így random idézve), hogy valaki arról versel, hogy „ondómban levő életenergiám / azonban nem tudtam rendesen szabályozni / állandóan ejakulációm volt”, valamint „szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk / gipszlenyomatokat”, illetve „a szexualitás kreatív kifejezési módjait kerestem / a gumi- és latexfetisizmus / bennem is vágyat ébresztett / minden esőkabáttól és műanyag kvarcórától lázba jöttem”. Nos, e sorok a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával kerültek nyomtatott kötetbe. Az illető 2004 és 2010 között a Magyar Írószövetség titkára volt. 2010-től fideszes országgyűlési képviselő, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke, 2011 októberétől a Nemzeti Kulturális Alap Bizottságának elnöke, 2012. június 18-tól 2013. február 27-ig a kultúráért felelős államtitkár. Kapott Móricz Zsigmond-ösztöndíjat (2004), József Attila-díjat (2007), és Szép Magyar Könyv Díjat (2009). Sőt, parlamenti államtitkár a 2014-ben megalakult kormányban is.

Igen, L. Simon „Reklámadó” Lászlóról beszélek. Ha példa kell, hogy önmagában a csúnya szavak, trágár alkotások miatt miért ne mondjunk le senkiről, nála jobb nincs. Régóta mondom egyébként, hogy a reklámadó ellen tiltakozva az RTL-nek vissza kéne hoznia a Vers mindenkinek című műsortípust, L. Simonnal (illetve ízlés szerint Szentmihályi Szabó Péter komcsinyaló alkotásaival) sokkolva. Trágárságról szólva még, az is friss élmény, hogy a Magyar Távirati Iroda a „pöcs” kifejezést is szerepeltető közleményt dolgozott fel, egyenesen Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke tollából.

De vissza Cetlihez, kicsit szélesebbre nyitva a lehetséges kritikák reflexióját; hiszen egyszerre támadhatják az análvonatos dalocska miatt a szájkeresztény erkölcscsőszök és a feministák. Mindkét csoportnak azt tudom mondani, hogy nyugi, nem eszik olyan forrón a kását. Egy kamaszfiú zsengéjéről beszélünk, aki egészen biztosan nem életbeli tapasztalatok, hanem hajnalig kattintott pornóoldalak tudásbázisán építette fel az üzenetet. Életkori sajátosság, hormonfröccs, kapirgálás a szexualitás kapuján, e tekintetben egyáltalán nem különbözik a mindenkori kamaszoktól – és figyeljünk, ott van a szövegben elrejtve az igazi Cetli is: „amint egy kis önbizalmat kapok”, árulja el magát. Messze van attól a non-stop pornófilmtől, aminek az életét próbálja bemutatni. Ja, és igen, a mindenkori kamaszok kábé állandó hányada mindig egy közepes irritáló kisköcsögnek tűnik, megint csak: ennyi idősen, az útkeresés, lázadás idején ez is természetes. Majd kinövi.

Cetli annyiban különbözik a fenti leírástól, hogy nem a kollégium aulájában gitározgatott a lányoknak (mint azt tette egy magát megnevezni nem kívánó informátorunk a távoli kilencvenes években), hanem írt, előadott, és videoklipben bemutatott egy dalt, ami az internetnek köszönhetően sokkal szélesebb körhöz jutott el, mint például a Kötelező a tanga című, magát megnevezni nem kívánó informátorunk húsz évvel ezelőtti slágere. Ugyebár. És ez innentől már nem csak „nem baj”, de kifejezetten reményteli is.

Reményteli azért, mert ha egy tizenéves srác és a barátai képesek arra, hogy dalt írnak, hangszerelnek, videót forgatnak és vágnak (és nyilvánvalóan nem az iskolai tanulmányaik során szerzett tudás alapján), akkor nincs minden veszve. Az, hogy mindezt ingyen, a szabadidejükben csinálták, még emel a dolog értékén. A Nemzeti Kulturális Alap mindeközben százezrekkel, adott esetben milliókkal támogatja a már befutott magyar zenészeket: Pataky „ufóészlelő” Attila például az Edda Művek 32. nagylemezének dalszövegének megírásához egymillió forintot kap. Nézzünk magunkba: ha egy zenekar 32. lemezének dalszövegét csak egymilliós támogatással lehet megírni, akkor azokat a szövegeket inkább ne írják meg. A Pál Utcai Fiúk négyszázezerből művészkedhet (hány évig tart még a bál?), Benkő „Taxisverő” László pedig egymilliót kapott a „Lexikon 3. című progresszív instrumentális albumra”. Lexikon 3., alig várom.

Mielőtt még bárki berzenkedne, hogy de hiszen az NKA e fényes tekintetű zenészeknek a sajátjukat osztotta vissza, hadd ajánljam ezt a korábbi nyüzsimet. Szóval ehhez mérjük azt, hogy Cetli a barátaival írt egy dalt és forgatott hozzá egy klipet, ingyen. És még egy dologról a végén – két világ csatájáról.

Van ugye az az alapfeltevés az aktuális rezsim részéről, hogy sok-sok hit- és erkölcstan, meg a reklámadóval Való Világ-mentessé tenni kívánt, szájkosaras kereskedelmi média, illetve a viktoriánus szemérem piedesztálra emelése majd sok-sok szöszmösz-pulóveres Rétvári Bencét termel ki a fiatal korosztályból. Pirosra tapsolják a tenyereiket a leányos anyák. Hát a túrót, drága barátaim; vagy úgy is mondhatnám, koszorús költőnket idézve, hogy az análvonaton nincsen fék! A helyzet az, hogy a füvező-hélótázó-péniszpumpás jobbikosok, a pornógárdista hölgy, Deutsch Tamás egész életműve, de akár az a tény is, hogy a fideszes fiatalok nem bezárták, nem kápolnává alakították, hanem a saját nevükre vették a Gödör Klubot, mind-mind azt jelzik, hogy 2014-ben ez nem megy. A szabadság és szabadosság (egyik fontosabb, mint a másik!), a teljes mainstream médiát megkerülve saját hálózatot építő, azt saját produktumokkal megtöltő fiatalok működése igenis arról szól, hogy lehet itt emberkedni, hogy a huligánokat zavarják el borbélyhoz, de a kudarcotok, kedves vaskalaposok, bele van kódolva az emberi természetbe.

Cetli ugyanis lelkes, ingyen csinálja és szarik rátok – ti pedig sok pénzért, pocsék elérésekkel erőltettek valami nagyon hamisat, amivel legfeljebb a sósavas-békemenetes nyugdíjasok tudnak azonosulni. Az pedig már egy külön írás témája lesz, hogy miért tudtok így is választást nyerni – röviden: azért, mert „cetliségben” az ellenfeleitek még gyengébbek.