Most az EU-n a sor, "Brüsszelnek nem szabad tovább hallgatnia az ország putyinizálódásáról" – nyilatkozta a TASZ ügyvezetője, Kapronczay Stefánia a Spiegel Online-nak a civilek vegzálása apropóján, és tényleg. Hol van Brüsszel, amikor szükség van rá? Budapesten. Már ha az Európai Bizottság távozó elnöke Brüsszelnek nevezhető.

José Manuel Barrosónak sűrű programja volt. Átvett egy díszdoktori kinevezést, előtte Orbán Viktorral aláírt egy EU-magyar partnerségi megállapodást, amellyel Budapest a következő uniós költségvetési időszakban "nyolcezer milliárd forinttal több fejlesztési pénzt kap, mint amennyit betesz az unió közös kasszájába", és még viccelődni is volt ideje az aktusnál, "aláírom először a magyart, remélem, az van benne, amiről tudok”, ilyen szórakoztató ember ez a Barroso, jó, hogy itt volt.

Ja, hogy volt az a fenti kis ügy is, a civilekkel, a norvégokkal, meg a Készenléti Rendőrséggel? Hogy arról mondani kéne valamit? A bizottság elnök a díszdoktori beszédében nem szólt az ügyről, nem leszek udvariatlan bunkó, gondolhatta, csak a végén, valakinek a kérdésére közölte: "ez Norvégia (és Magyarország) ügye, de folyamatosan figyelemmel kísérik a fejleményeket." Ami nem sok, de még mindig több, mint amit vele szinte egyidőben a Bizottság szóvivője, Cezary Lewanowicz tartott szükségesnek kinyilvánítani: "Az Európai Bizottság nem avatkozhat közbe a Magyarországon civil szervezeteknél tartott rendőri akciók ügyében, és kommentárt sem fűzhet azokhoz." Az EU Observer hírportál ehhez annyit tett hozzá, hogy "Brüsszel mossa kezeit, aminek oka, hogy a kérdéses civil szervezeteket nem uniós, hanem norvég pénzekből finanszírozzák." Helyben vagyunk.

Nem kommentálhatják, de azért folyamatosan figyelemmel kísérik? Akkor minek? Pláne, ha mint kiderült, semmit se tehetnek, lévén nem uniós pénzekről van szó? De hát ez ebben a formában nem is igaz, hiszen mint azt a Brüsszelben tárgyaló Móra Veronika Ökotárs-vezető elmondta, Norvégia "a bizottság közvetítésével folyósítja a a magyarországi civil támogatásokat is", semmi ok kézmosásra. De tegyük fel, hogy nem norvég, nem uniós, hanem tanganyikai közpénzről, kazahasztáni oligarcha-támogatásról, amerikai privát dollárokról van szó: akkor az Európai Bizottságnak csöndben kelll tűrnie, hogy egy tagállamában kommandósokat küldenek rá a civilekre? Hol élünk, nem Európában?

"Elfoglaltuk a helyünket Európában" – jelentette ki a partnerségi aláírás után Orbán, meg azt is, hogy "beépítette az unió kereteibe saját gazdasági és társadalmi modelljét". Bármily rémisztően hangzik is ez, egyre kevesebb okunk van kételkedni abban, hogy teljesen igaza van.