Ha valaki azt gondolná, hogy Bánó András minapi megnyilvánulásával átlépett volna bármilyen szakmai, erkölcsi határvonalat, többszörösen téved. Egyrészt mondott ő ennél már cifrábbat is: szinte napra pontosan nyolc éve például az olaszliszkai gyilkosság másnapján arról kérdezte az akkori romaügyi államtitkárt, Teleki Lászlót, hogy milyen programmal lehetne átformálni a cigányság gondolkodását, hogy ne a bűnözés legyen az elsődleges elképzelésük a megélhetésre. Másrészt a nagytekintélyű, újságírók sorát kinevelő műsorvezetőjének kérdésfeltevése feltűnően rezonál arra a kommunikációs fordulatra, amely az elmúlt hónapokban a baloldalon, elsősorban a Demokratikus Koalíció és holdudvara környékén végbement.

A cigányozás trendi lett, és ebben jól láthatóan az úgynevezett baloldal sem akar lemaradni. A „cigánykérdés” nem megfelelő tematizálása mint a választási vereségi indok, a cigányozó volt főrendőr Pásztor Albert miskolci jelölése, az azt védő megszólalások, Gyurcsány Ferenc meglepő pálfordulása mind jól illenek a sorba.

Persze nehéz lesz – legalábbis a hagyományos baloldali értékek, szolidaritás, a szociális érzékenység és az emberek közti egyenlőség képviseletének lerombolása nélkül – versenyképesnek lenni azon a pályán, amelyen a Jobbik van otthon.

De az is lehet, hogy egyszerűen csak jó érzés végre lemosni a liberális reflektorfényben rájuk tapadt politikai korrektség hamis mázát és végre tabuk nélkül belemondani a világba azt, amit valójában gondolnak. Hiszen mindenki, még a maga a miniszterelnök is azt gondolja, hogy a politikai korrektség megfoszt bennünket az őszinte, innovatív gondolkodás lehetőségétől, akkor meg minek tettetni?!

Végre őszintén kellene beszélni a problémákról, az eddigi próbálkozások úgyis mind kudarcba fulladtak – mondják egyre többen.

Az „őszinteség” például ilyen kiváló szakmai programokat szülhetne:

1. lehetőleg minél kevesebb változóval definiáljuk a cigány néplelket

( pl. A x agresszió + B x bűnözési hajlam – C x munkakerülés / D x érzelgősség = Néplélek)

2. fejlesszünk egy lehetőleg földi sugárzású eszközt (jobb híján lehet kábeles is), amelyik heti 3-szor adagolva képes megváltoztatni a változók értékeit, összességében a cigány néplelket.

De a polkorr. béklyójától megszabadulva akár végre meg lehetne állítani a cigánybűnözést is: bezárni mindenkit mielőtt elkövetik, mert úgyis el fogják.

Olyan tudományos maszlagokkal pedig nem szabad foglalkozni, hogy mivel a bűnözés és az agresszivitás a nyomor és a kirekesztettség velejárói bárhol a világon, valójában a kirekesztettség és a nyomor csökkentése a legjobb bűnmegelőzési eszköz.

Félretéve az iróniát, nincsenek illúzióink arról, hogy a politikának nevezett alternatív valóságshow-ban egyre kevésbé erény és elvárás a szakmai megalapozottság, és a kiegyensúlyozott hangvétel.

Pontosan ezért, nekünk újságíróknak manapság mindennél nagyobb a felelősségünk abban, hogy ne váljunk mi is a trendek áldozataivá, és megmaradjunk az újságírás alapköveinél.

Az RSK például olyan településvezetőkkel készít interjúkat, akik áltudományos „tabudöntögetés” helyett inkább évtizedek óta sziszifuszi munkával a romák és szegények integrációjáért dolgoznak. Ezeken a településeken dolgoznak a cigányok, egyre többen közülük szakmával, akár diplomával rendelkeznek, és nem fogják elhinni: alig van bűnözés.