Sok száz paragrafusos salátatörvényről szavaz ma az országgyűlés, amely elvben a költségvetés megalapozására szolgál, de van benne egy csomó olyan pont is, amelynek nincs köze a büdzséhez. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter egyebek közt azt is javasolta, hogy a temetkezési törvényt így egészítsék ki: „A temető területén kőfaragó, műkőkészítő és sírkőkészítő tevékenységek végzésére nem lehet telephelyet létesíteni”, sőt a termékeket „bemutatni és forgalmazni” sem szabad a temetőben. Az indoklás szokatlanul részletes és életközeli: „A hozzátartozó számtalan esetben el sem jut a temetőn kívüli sírkőkészítő vállalkozókhoz, mert egyes temetkezési szolgáltatók, temető üzemeltetők felveszik a sírkő megmunkálással kapcsolatos megrendeléseket is. ... A jelenlegi állapot fennmaradása a temetőn kívül telephellyel rendelkező versenytársak számára indokolatlanul hátrányos piaci helyzetet teremt.”

Ez akár igaz is lehet, nem értek hozzá. De a gonosz kommentátor – még ha nem is áll kábszer befolyása alatt – gyanakodni kezd: melyik temetőn kívüli sírkövesnek van valakije a Nemzetgazdasági Minisztériumban, aki e roppant fontos kérdés törvényi rendezéséről meg tudta győzni az előterjesztőt? Ám aztán megláttam a költségvetési bizottság módosító indítványát, amelyet a végső szót kimondó törvényalkotási bizottság is támogatott: törölni kell ezt a passzust. Indoklás: „Figyelemmel arra, hogy az ilyen jellegű korlátozás esetén meg kell vizsgálni annak a foglalkoztatásra, gazdasági versenyre gyakorolt hatását, célszerűbb a javaslatot jelenleg elhagyni és azt később, szélesebb társadalmi egyeztetés keretében megvitatni.”

Hát nem gyönyörű? Már kezdtem volna röstellkedni rosszindulatú gyanúm miatt, amikor eszembe jutott, mit mondott Kovács Zoltán kormányszóvivő. Azt, hogy nem a kormány dolga felmérni, hány ezer vagy tízezer ember veszítheti el az állását a boltok vasárnapi bezáratása miatt. Ezzel mellesleg a saját jogalkotási törvényüket cáfolta, amely szerint elvben nem lehetne törvényt hozni hatásvizsgálat nélkül, de ne legyen kétségünk afelől, hogy a kormány őszinte szándékát Kovács úr nyilatkozata tükrözi. (Jogi szőrszálhasogatóknak: igen, tudom, hogy a törvényjavaslat egyéni képviselői indítvány volt, amelyre nem vonatkoznak egyes követelmények, csak éppen van az aláírói között egy miniszterelnök-helyettes, egy miniszter és több államtitkár, továbbá ha egy egyéni képviselői indítványt a kormány támogat, azt is valamilyen vizsgálat alapján illene tennie.)

Aztán az is eszembe jutott, mennyire megvizsgálták az OTKA felszámolásának hatását a kutatásra, az alapítványi iskolák támogatás-csökkentésének következményeit az oktatásban, a Szabadság téri emlékmű hirtelen felállításának hazai és nemzetközi hatásait. Olyan széles társadalmi egyeztetés zajlott ezekről, hogy a fal adta a másikat. Vagy itt az M0 fizetőssé tétele: a miniszterelnök azt állította ugyan a Kossuth rádióban, hogy ezt megbeszélték az érintett polgármesterekkel, de én lojálisabbnak tartom az érintett kerületek és főváros környéki települések tiltakozó, jórészt fideszes vezetőit annál, semhogy ezt letagadnák. Márpedig ők azt állítják, hogy derült égből villámcsapásként érte őket a hír. Szóval mintha csak a sírkőipar szabályozása esetében kellene mindent felmérni meg egyeztetni.

Vagyis nem vonok vissza semmit, csak árnyaltabban fogalmazok. Bizonyára van a temetőn kívüli sírköveseknek valakije a minisztériumban, csakhogy a temetőn belüli sírköveseknek is volt valakijük a Fidesz-frakciónál, illetve az illetékes parlamenti bizottságok kormánypárti többségénél. És ők voltak az erősebbek. Így megy ez.