Azért lassan az is unalomba fulladt, hogy naponta milliárdokat lopnak el, és esténként Gréczy Zsolt azt mondja az ATV-ben, hogy nana. Magyarország a kibekkelés hazája, itt nem történhet semmi, ami ne válna idővel megszokottá, majd a második fázisban az alkalmazkodó nép megtalálja a helyét az új szisztémában, legyen szó nácizmusról, kommunizmusról, török megszállásról vagy a nemzeti együttműködés rendszeréről. Tényleg lohasztó: a miniszterelnök valamelyik rokona, barátja, üzletfele ellopta Baranya megyét és eladta a horvátoknak, mert volt rá kereslet, a magyarok meg hű, illetve ha, aztán mindenki szépen bemegy a hivatalba vagy a kocsmába, és felvont szemöldökkel káromkodik. Estig, mert estére már elfelejti az egészet. Ellopták Baranya megyét? Nagyszerű, akkor drágábban fogom kiadni a törökbálinti pajtát, mert a menekültek úgysem válogathatnak – mondja az élelmes magyar vállalkozó, akinek nem jutott trafik.

Ne legyünk elszállva magunktól.

A szocializmusnak nevezett rendszernek azért lett vége, mert már nem lehetett hazalopni a gyárból a ceruzákat és a téglát. Micsoda?! – hördült fel a nemzet – akkor legyen inkább kapitalizmus! – és így is történt.

Simicska Lajos mostani duzzogása (ami kétségtelenül hangosabbra és durvábbra sikerült, mint az eddigiek) semmi más, mint a mi akkori felháborodásunk nagyban, csak Fehérné Halmágyi Cecília dühét nem írták meg az újságok, amikor a közelítő államcsőd miatt belenéztek a retiküljébe 1987-ben. Meg hát Fehérné Halmágyi Cecíliában volt némi szégyenérzet, hiszen pontosan tudta, hogy éppen lop, csupán ezt belekalkulálta a fizetésébe, mert amikor aláírta, hogy 2400 forintot fog keresni havonta, akkor munkáltatója és ő maga is tisztában volt azzal, hogy ezt kiegészítheti a naponta hazahordott papírvirágokkal vagy tűzőgépekkel. Amikor ennek vége lett, a szocializmusnak is vége lett, lapított mindenki, és kijárogatott a lopott víkendházba, nézegette az ablak előtt a lopott függönyt vagy vezette a lopott Wartburgot (ami természetesen lopott mosóbenzinnel üzemelt).

Most egy másik hallgatólagos megállapodás borult fel, és Simicska sértett büszkesége teljesen jogos, hiszen ebből a gmk-s, háztájis cudar világból sikerült kihozni azt a holdingot, amely részben a Fideszből, részben pedig a Közgép és társaiból áll. Simicska Lajos Orbán nélkül egy TSZ melléküzemág rafinált pénztárosa lenne, Orbán Viktor pedig Simicska nélkül járási ügyvéd, de együtt csodákra voltak képesek, és innentől ez már nem üzlet, hanem egy barátság meggyalázása a szemében. Innen az artikulálatlan káromkodás, innen a fékezhetetlen harag, mert amennyiben csupán üzletről lenne szó, Simicska tudná kezelni a helyzetet.

Persze retteghet attól is, hogy immáron kitették az úgynevezett piaci körülményeknek, mert ebben az országban nincsenek piaci körülmények, márpedig be van zárva Magyarországra, mert a világ még nem elég érett a Közgéphez, a Nyugat le van maradva tőlünk, a Kelet pedig tele van Közgépekkel, már egyetlen barátja sem maradt, így aztán jöhet a dühroham, a toporzékolós hiszti, hogy márpedig neki zenéljen a szökőkút, különben elzárja a vizet az egész galaxisban.

A kulcsok azonban már nincsenek nála.

Természetesen nem zárható ki teljesen az a lehetőség, hogy visszavonul a közélettől, gazdaságtól, és a félretett pénzből 3452 évig éli a félredobott oligarchák fényűző, de keserűségtől sem mentes életét, azonban ha a cégbirodalom fenntartható fejlődését tartja szeme előtt, akkor mihamarabb egy politikai párt után kell néznie. Szóba jöhetne ugyan a MOMA vagy a DK, de Simicska terveihez olyan politikai erőre van szükség, amelyik hatalomra is kerülhet, ilyen pedig jelenleg csak kettő létezik.

Az egyik a Fél-Fidesz nevű párt, amihez ketté kéne tépnie a Fideszt, de ennek nyomai egyelőre nem mutatkoznak, hiszen eddig egyedül Szerető Szabolcs (Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettes, nem főszerkesztő-helyettes, megint főszerkesztő-helyettes) szakadt ketté nagy igyekezetében, hogy valahogy a pénzben maradjon. A párt egységet mutat, bár a frakcióban az elemzők szerint pár tucat képviselő erősen függ Simicska Lajos sikereitől, ha értik, mire gondolok, és mostanában egyébként is megtörténhet minden, csak pénz kérdése.

A másik – erősen horror hangulatú – lehetőség a Jobbik megtámogatása, a médiabirodalom beforgatása a nemzeti radikalizmusnak becézett natúrhorthysta elmebaj irányába, és jöhetnek a 2018-as választások.

Addig meg csak elboldogul valahogy.