A sok hír meg hű! között (lassan elveszítjük a megdöbbenés képességét az abszurd aljasságok pergőtüzében, kiégett bakákként görnyedünk a saját életünk feletti rendelkezés rohamosan szűkülő, sáros lövészárkaiban) kissé elvész, hogy az állam egy meghágós-huszáros vágással már 13 évesen eldöntené gyerekeinkről, hogy miként alakuljon az életük.

Ezt utóbb cáfolták. Nem is akarják eldönteni. Illetve mégis, írja a Nemzetgazdasági Minisztérium aktuális cáfolata, na de nem úgy. Mert hát ők nem akarnak semmibe beleszólni, de felmerülnek bizonyos piaci igények, amelyek nem teljesülése gátat jelenthet. Ezért van szükség a pályaorientációra, amelyet majd a Minisztérium kidolgoz. Kispálya, nagypálya. Fedett sportlétesítmény. „...amennyiben a későbbiekben ilyen felmérés bevezetésére sor kerül” cáfol a Minisztérium, ahogy már mifelénk cáfolni szoktak, amennyiben cáfolatokra sor kerül, „…annak eredménye a diákok számára nem kötelezettséget, hanem ajánlást, iránymutatást jelent”.

Irányt mutatnak, amennyiben. Amennyiben mégis. Ismerősek a közoktatás iránymutatásai. Kötelezően választható tankönyv. Fakultatívan eldönthető, hogy hittannak vagy erkölcstannak nevezzük-e a kernemzeti alapfokút. Mikor majd a dolog amennyiben bevezetésre kerül, lesz egy visszautasíthatatlan ajánlatuk.

Hiszen iránymutatás folyik, az irány pedig eléggé egyértelmű.

Ne a gyerek, a még éretlen emberi erőforrás döntse már el, hogy mik a vágyai, mit szeretne csinálni, mi érdekli! Nehogy már a szülőnek legyen ebbe beleszólása! Nemzeti szociopatizmusunkban az Állam dönt és rendelkezik az emberi erőforrás-piacon, kínálatot és keresletet oktrojál; széklábfaragók kellenek és tankmotor-szerelők, legyen az élet iskolája a közszolgálat egyeteme. Óvodától, persze, legyünk már őszinték.

Sőt.

Stresszeljük agyon a gyereket, ahogy magunkat stresszeljük nap mint nap a munkaerőnk bizonytalan bolhapiacán: eljön a nap, kislányom/kisfiam, mikor ha influenzás vagy, rosszul aludtál, megfeküdte a gyomrodat az előző napi sportszelet (hiába rajta a focista képe, azért még nem panacea az sem), és rossz kompetenciát mutatsz, akkor nem leszel vadakat terelő juhász, agrármérnök, irodalomkutató, építész, orvos vagy tanár. Tűzoltó még talán lehetsz, vagy katona, futószalag-munkás, erősáramú villanyszerelő. Amire éppen a Hazának szüksége van.

Különben jó az is. Ha éppen az szerettél volna lenni, tök mázli (és ezzel nem lenne semmi gond). De – és ezt tanuld meg, vésd magadba – nem a te döntésed, nem a mi döntésünk, még csak nem is a pedagógusok döntése vagy ajánlása, akik ismernek, látnak, oktatnak (bár persze ebben is akadnak ellentmondások). Az Állam felmér, besorol, eldönt, eligazít. Nem polgára vagy (hagyjuk már ezeket az avétos, marketinges cicomákat!), hanem alkatrésze, üzemanyaga. Vagy éppen ágyútölteléke.

Az Állam szemében mind kiskorúak vagyunk.

Mert ez itt egy munkaalapú társadalom. A munka öncél, a munka a létezés indoka – ezt mondják, ezt rendelik politikusaink (akik maguk néha nem sokat dolgoztak). Hagyjuk már az önmegvalósítást, a tevékenység örömét, meg a hasonló lila dagályokat! Hiszen még csak nem is arról van szó (bár ez is arcpirító lenne), hogy gazdasági előnyök, szükségletek és keresletek jelölnék ki a falanszteres utat. A szakmunkásképzésből ma kikerülők jó része munkanélküli lesz, amint teheti, külföldre menekül, amúgy megélhetésileg.

A munka, amely kiszorítja az embert, a nemzeti szociopatista Állam meztelen ideológiája. A megvalósuló disztópia. Az annyitisér lázári lázálma a gyakorlatban (és egyben árulkodó jele, hogy a Munka Neoilliberális Apologétái mennyire mérhetetlenül lenézik a munkást).

Kinek a svájci lejánynevelde, kinek (feltéve, de inkább meg nem engedve) az ELTE BTK, kinek a 72. számú Werbőczy István Napszámosképző és Ároktakarító Szakgimnázium. Majd ők eldöntik, miből mennyi kell. Eldöntik a kelleket, ne félj. Rólad, nélküled. Mindent.

Elég a diplomás londoni mosogatókból! Szakképzett londoni mosogatókat kell kinevelni. Legyen "rendes szakma" minden közmunkás kezében!

Ez még csak nem is valami hideg, posztsztálinista ráció, nem valami torz mechanikus materializmus: ez az ostoba dölyf, a sallerező paternalizmus, a hagymázas úrhatnámság, és az alapfelszerelésként szállított embertelenség. Négyzetre emelték Hoffmann Rózsát.

Ha rossz helyre születsz, hát ejnye. 13 évesen úgyis kiderül minden. Készülj fel jól, gyermekem. Tervük van veled.

Nem vagy kompetens a saját sorsodat illetően.

Lesz róla papírod is. Amennyiben.