Random futóbolondok érzik felhatalmazva magukat, hogy szoptató anyákat oktassanak ki a táplálkozásuk, a nyilvános terek használata és a politikai érdekérvényesítés mikéntje felől. A végső következtetés szerint az anyák ostobák, meggondolatlanok, vagy esetleg szándékosan tesznek rosszat a gyermekeiknek és a társadalomnak. Ha ilyen sötétek vagyunk, nem is értem, miért még mindig mi neveljük a fel a gyerekeket.

Az Egyenlítő blog szerzője mindjárt az elképzelt kisbabához szól, akinek az anyja szerinte gonoszságot tesz, amikor őt beviszi egy gyorsétterembe, ott enni ad neki, vagy maga kólát iszik. Hiszen azt az egy-két évet igazán kibírhatná, amíg terhes és szoptat. Csák Gergely buta, doktriner és bunkó cikke szépen összefoglalja, hogy mit gondol ma az átlagidióta az anyákról:

„Anyád lehetne inkább boldog, hogy te ott vagy, de ő nyafog. Ne mekizzen! Ne plázázzon! És igen, basszus: szoptasson ott, ahol nagyon muszáj, nem ott, ahol neki kedve szottyan!”

Tipikus mondat, megkapjuk ezt mindenütt: a mészárszéki eljáráshoz hasonló szülészeti szerviz után is azt mondják, hogy ne hüppögj, örülj, hogy itt a gyereked. Amikor apa lekever egy-egy sallert anyának, mindig akad aki odaszóljon, hogy de milyen szépek a gyerekeid, miattuk igazán maradhatnál. Amikor kiállnak a rugók anya fejéből, mert a kisebbik gyerek harmadik hete otthon van bárányhimlővel, a nagyobbikon még csak most kezd kijönni, és közben határidők vannak és leadás és követelőző megrendelők és határidős számlák, akkor is van, aki tudja a nagy igazságot: élvezd ki ezt az időszakot, édesem, amíg ilyen kicsik és velük lehetsz.

Mintha ugyan a gyerekek holmi végtelen boldogság-bányák lennének, akiket csak úgy ki lehet aknázni, exportálni belőlük az életerő-üzemanyagot. Pedig valójában éppen fordítva van: a gyerek felveszi a mi energiánkat, öntjük bele a figyelmet, a türelmet, a lelkesedést, az erőt és a teljesítményt, és vissza ebből legfeljebb melléktermékként kapunk. A gyereknek nem feladata az, hogy a szüleit boldoggá tegye, ez legfeljebb szerencsés melléktermék. Őneki saját magát kell felépítenie, és ehhez kompetens, jogaiba helyezett és jó idegállapotú, lehetőleg kipihent szülőkre van szüksége. Persze megesik, hogy éppen a kompetens és öntudatos anyuka szúrja a tehetséges blogszerző szemét.

(Hogy tudniilik anyád) „hirtelen milyen öntudatos lett. Elmegy majd tüntetni a Corvinusért?” - írja tovább a nőelnyomás bibliáját az Egyenlítő bloggere.

Majd felvezeti, hogy nyilván a gyerekeink jövőjéért nem tüntetünk, csak azért, hogy a csöcseinket lengethessük. Én ezzel szemben a Nem tetszik a rendszer tüntetésen elmondtam a beszédemet a Hallgatói Hálózat képviseletében, majd szaladtam a színpad mögé megszoptatni a féléves csecsemőmet. Egyetemet foglaltunk együtt, flashmoboztunk, tüntettünk. Babakocsival hidat foglaltunk, vonultunk a városon át a diákokkal, míg a lányom a hordozókendőben melegedett és szopott. Kint voltunk az ápolók tüntetésén, és követelünk már együtt szülészeti reformot is.

Nem én vagyok az egyetlen renegát szülő: a legutóbbi lágymányosi lázadáskor már külön kisgyerekes szekció volt a menetben. Rengeteg beszólást kaptam és kapok, ismeretlenektől, de még aktivista társaktól is, hogy kisgyerekes anya létemre mit keresek a barikádokon, és miért viszem politikai eseményekre a gyerekemet, hisz ez felelőtlenség.

Gondolom, bébiszitterre kellett volna bíznom inkább, amíg én érdekérvényesítek. Vagy várjunk csak! Nem, ez nem jó. Mert akkor gonosz karrierista, elhanyagoló anya lennék. Eh, sehogy se jó. Legjobb lesz, ha megkérdezek egy gazdag fehér hetero férfit, hogy mit csináljak!

De forduljunk csak vissza Csákhoz, aki szegénységi bizonyítványa további hasábjain azt is felpanaszolja, hogy a kismamák túl sokat panaszkodnak a kialvatlanságra, az elszigetelődésre, a testük változásaira és így tovább. Kommentelői boldog támogatása mellett elpuffogtatja, hogy

„Anyád ezt akarta! Ezzel jár az, hogy te megszülettél.”

Nos, innen lehet biztosan tudni, hogy a szerzőnek egyáltalán fogalma sincs arról, mi az a gyereknevelés. Kötelességemnek érzem, hogy szóljak: nem, nem ezzel jár a gyerekszülés. Semmilyen természeti törvény nem indokolja, hogy az anyákat bezárjuk lakásokba, a nyilvános terekből kirekesszük vagy akár csak vegzáljuk őket. Semmilyen isteni indoklása nem létezik annak, hogy a csecsemőkkel járó éjszakai műszakokat és az alváskiesést egyetlen embernek kellene mind végigszolgálnia, miközben apa a fején pluszpárnával hortyog tovább. Sőt, azt sem tudja senki se a bibliából, se az evolúcióból levezetni, hogy napközben miért ne kaphatna érdemi segítséget egy kisgyermeket gondozó szülő akár a partnerétől, akár másoktól.

Nem látom a kiterjedt és minőségi ellátórendszert, amely a védőnői praxist a szülők segítésének szentelné, ahogyan az Németországban, Ausztriában, Hollandiában is működik. Nálunk rendőrködni szokás – könnyes hála és tisztelet a kivételeknek. Nem igazán tudom, hol lehetne nagy egyértelműséggel jó minőségű, gyors és megfizethető készételhez jutni a városi terekben, amikor az ember épp összeesni kezd az éhségtől és a kimerültségtől, ahogyan ez szoptatós anyukákkal igen gyakran megesik. Fogalmam sincs, hol van az az ideális társadalom, amelyik nem vegzálja a nemrégiben szült nőket azért, ahogyan a testük változik.

Azt viszont tudom, hogy a bölcsődei férőhelyek száma olyan alacsony, hogy protekció kell a bejutáshoz. Azt tudom, hogy úton-útfélen oktatnak ki gyereknevelésből olyan emberek, akik soha egy elejtett nyálkendőt nem vettek még fel utánunk. Tudom, hogy a terhes és szoptató nőktől aszkézist várnak el: a kényelem és az élvezet minden formájának megtagadását, szolgálatot, alárendelődést, és persze színes kis habcsókokat, nett lakást és tányérkész vacsorát, mire az uruk fáradtan hazaér a munkából.

Ez egy igazságtalan, az anyákat aránytalanul és ostobán megterhelő és elszigetelő társadalmi rend, ami ellen az embernek megszólalnia nemhogy túlzás, alkalmasint felesleges erőfitogtatás, ahogyan azt az index.hu újságírója látja, hanem minimális kötelesség.

Persze mindig akadnak az aktuális rend nyerteskéi, a kényelmesen élő felső-középosztálybeli fiúcskák között olyanok, akik kiakadnak, hogy nagy fogyasztói nyugalmukat megzavarják holmi anyukák, akik mernek gondolni valamit arról, hogy hogyan bánnak velük. Merik továbbá nem rendeltetésszerűen használni a cickóikat, azaz férfi fogyasztók szórakoztatása helyett kölköt szoptatnak vele, méghozzá nyilvánosan.

Hát fiúk, ezt megszoptátok.

Ugyanis ha teljesítjük az összes polgári elvárást, és minden feltűnés, külső segítség és támogatás nélkül megoldjuk a gyereknevelést, habozás nélkül visszamegyünk a melóba is, ahogyan azt mindenki elvárja, pénzt keresünk, szuperül háztartunk és nettek is vagyunk, akkor bizony semmi nem indokolja többé, hogy ilyen öntelt, pöffeszkedő idiótákkal éljünk együtt, mint ti. Ilyen kioktató, mindent jobban tudó, anyát a négy fal közé visszaküldő alakoktól nemigen számíthatunk sem megértésre, sem arra, hogy részt vegyenek a közös feladatok elvégzésében.

Ha tényleg mindent meg tudunk csinálni, amit ezek a pökhendi ficsúrok ránk kiszabnak, akkor igazán semmi szükségünk nincs is már őrájuk.