Itt vagyok a baj kellős közepén, mert szeretnék én 86 évesen így beszélni, ezek szerint a miniszterelnöki pozíció konzerválja az embert, bár én a jegybankelnököt szoktam nézegetni, és ez most nem ferdeség a részemről. A ferdeség az más, mindenesetre az új merkantilizmus kifejezést érdemes beemelni a szótárunkba.

Mária előadásából azt vontam le, hogy jó, ha észnél vagyunk, ez a konklúzió, meg az, hogy ha nem lennének közöttünk bátor szelleműek, a nyáj csak bégetne.

Emlékezzünk csak!

A szocialisták sereghajtóvá züllesztették a megfagyott vérű ország hajóját, amely oldalára billegve állt egy zátonyon, és a partról mindenki azt leste, mikor süllyed el. A kormányrúdhoz kellett állni, ez volt életem legnagyobb feladata.

És lám: a magyar fregatt ma már stabil, bár néha bakot lő. A legfőbb vitorlákat felvontuk, a tenger is viharos még, de már biztosan szeljük a hullámokat a 15 kimagasló oszlopon, noha a korábbinál hevesebb vagdalkozás kezdődött, így úgy éreztem magam, mint a székely, aki örült, hogy körbevették, mert így minden irányba lehet támadni. Például az EU-val, ha szükséges, de harcoljunk az ellen is, hogy bárki is az EU-ból vagy a NATO-ból való kilépésről beszéljen. Nekünk, magyaroknak ez a családunk. Igaz, hogy a családunkban idegenek vagyunk, mert a rokonaink Kazahsztánban vannak. De ettől még nem válunk.

Akkor sem, ha el akarják venni az alapvető jogomat, hogy megválasszam, kit engedjek be a házamba, a hazámba. Tessék illedelmesen bekopogni, mert a polgári berendezkedés bekopog az emberekhez. A nemzeti konzultáció kormánya vagyunk, a nemzeti konzultáció kormánya maradunk, vagyis a valaha volt legjobb kormánya akarunk lenni minden magyar embernek,

Csak az a baj, hogy amint megjelennek az eredmények, az irigység felüti fejét, de úszni kell nem kapálózni. És most koccintsunk.