„Több szomszédunknál, így például Romániában és Szlovéniában is ülnek politikusok börtönben vesztegetés miatt, ezért a közélet tisztaságára kiemelten oda kell figyelnünk.”

(Trócsányi László)

A közérdekű adatigénylés rendkívül hasznos intézmény, a demokrácia egyik fontos eszköze. Röviden arról szól, hogy állampolgárok – akárki – kérdéseket tehetnek fel az állami intézményeknek. Mondjuk arról, hogy mennyi közpénzt fizetünk a közmédia bloggereinek. Vagy arról, hogy mennyi pénzt költött az állam adóforintokból az idegengyűlölő plakátokra, mennyiért utaznak a kormány tagjai, vagy mennyit fizet a kormány a Századvégnek tanulmányírásért. A dolog jogi alapja meglehetősen egyszerű: ha már a mi adóforintunkat használja a kormány különböző célokra, akkor jogunk van tudni, pontosan hogyan használja azt. Másképpen fogalmazva: hogy lopnak-e belőle vagy célszerűen, megfelelő hatékonysággal költik a pénzünket a hatalmon lévők.

Pontosan tudjuk, hogy e tekintetben a Fidesz-kormány alulmúlt mindent korábban elképzelhető szintet (pedig korábban is alulmúltak minden korábban elképzelhető szintet). Mészáros Lőrinc sorra nyeri a közbeszerzéseket, aztán elfelejt egymilliárdot a vagyonnyilatkozatában feltüntetni, mi az nekünk. De azért néhány – jellemzően online – médium beszámol az ilyesmikről, meg ott van az a fránya kereskedelmi tévé is, ami nem átall híradót csinálni állatkerti tudósítás helyett, ezért a dolog a Fidesznek kényelmetlen. Így hát megpróbálják a közérdekű adatigénylés intézményét ellehetetleníteni.

Persze ha nagyon akarták, eddig is meg lehetett kerülni a szabályt. A paksi bővítésről például nem lehet adatokat igényelni, hiszen azt harminc évre titkosították. Remélhetőleg senki nem gondolja, hogy a beruházás minden egyes elemét biztonsági okok miatt kell titkosítani. Nem, itt egyszerűen lopni akarnak, nem keveset, hiszen az alsó hangon 12,5 milliárd eurós – valójában persze sokkal drágább – projektnek, ha csak 10%-át viszik haza, az is százmilliárdos összeg. És ezért már megéri megszavaztatni a titkosítást a fideszes mameluk-frakcióval. Csak hát sajnos mindent nem lehet titkosítani. Az túl sok szavazást igényel, és majdnem olyan feltűnő, mint maga a lopás.

Ezért jött most Trócsányi „a közélet tisztaságára kiemelten oda kell figyelnünk” László, és benyújt egy módosítót, ami szerint a közérdekű adatot igénylőknek fizetniük kell – méghozzá nemcsak a másolás költségét, hanem minden, az adatigényléssel kapcsolatos költséget meg kell téríteni. Magyarul: ha én meg akarom tudni, mennyi pénzt költött a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kommunikációra 2015-ben, beadhatok egy adatigénylést, de fogalmam sincs, hogy érkezik-e majd egy százezer forintos számla a nevemre kiállítva a kért adatok mellé. Azaz nem fogok ilyen adatigénylést beadni. Pedig egyébként egyébként szeretném tudni, hogy az adóforintjaimból Rogán Antal lakása növekedett-e néhány négyzetmétert vagy valóban hasznos célokra költötték el, amiért hónapokig dolgoztam.

Lopás eddig is volt. Ez a kormány azonban, úgy tűnik, kifejezetten büszke arra, hogy sajátjának tekinti a közpénzt. A „ne zavarj, épp lopok”-törvény és a Trócsányi-féle tolvajvédő törvényjavaslattal nemcsak az a probléma, hogy nem demokratikus, hanem az is, hogy kifejezetten bűncselekmények elleplezésére szolgál. Ahogy Trócsányi mondta: Romániában és Szlovákiában már politikusok ülnek börtönben vesztegetés miatt. Egyszer csak megéljük ezt Magyarországon is.