A fenti fotón az auschwitzi koncentrációs láger egyik krematóriuma látható, a kép a létesítmény fénykorában, szakszerű használata idején készült, a többi már történelem, tehát nagyjából ismerjük. Legalábbis feltételezem, hogy annyi azért köztudott: 1944 májusa és júliusa között 437 ezer magyar állampolgárt deportált a saját állama lengyel földre, a többség – kisebb kitérők után – a fenti létesítményben végezte. Aki mindezt tudja, többnyire nem szórakozik Auschwitzcal, nem tagad, nem relativizál, nem hasonlít minden csip-csup repressziót Auschwitzhoz.

Fokozottan vonatkozik ez olyan politikusra, aki ráadásul EP-képviselő, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége színeiben, megnyilvánulásainak tehát országimázs-vonzatai is vannak, és ez számunkra rettentő nagy szívás. Szanyi Tibor ugyanis nem először és feltehetőleg nem utoljára bizonyítja, hogy nem barátja a kognitív folyamatoknak, ergo teljesen alkalmatlan brüsszeli pozíciójára.

Történt, hogy Szanyi képviselő ellátogatott egy kommunista rendezvényre ("Kuba és Venezuela ellenáll", "A 90 éves Che Guevara öröksége", "A lázadó Baranyi Ferenc"), ahol is a migrációról szóló vitában kijelentette:

A Magyarország déli határán húzódó kerítés valóságában és szimbolikájában egyaránt eltakarítandó (...) Tulajdonképpen ez a kerítés egy Auschwitz light.

Ha Németországban lennénk, ezek volnának Szanyi képviselő híres utolsó mondatai, innentől már csak iratainak és növényeinek kartonba pakolása és persze a töredelmesen bocsánatkérő, halk szavú sajtótájékoztatója volna hátra. Hogy ő sajnálja, de olyan indulatba jött a menekültek éheztetésétől, hogy nem tudta, mit beszél, ellenben végiggondolta és őszintén megbánta, hiszen nincs, nem létezhet olyan rossz határkerítés, olyan embertelen orbáni bánásmód, ami akárcsak érintőlegesen kapcsolódhatna a szervezett náci népirtáshoz.

De mivel Magyarországon élünk, a következő fog történni: az MSZP részéről néhány bátor képviselő felkéri Szanyit, hogy legközelebb ne Auschwitzot mondjon, hanem mondjuk Mauthausent, az mégsem akkora szimbóleum, és ha ivott, akkor máskor ne igyon fellépés előtt. Maga Szanyi képviselő előbb mélyen hallgatni fog, utána a neoliberális sajtót cseszteti majd, végül nem fog okot látni önreflexióra, hiszen nincs az a nyilvánosság, amely ezt számonkérné rajta.

Amikor erről a szó szoros értelmében drága emberről például kiderült, hogy egy hírhedt motorosbandát látott vendégül Brüsszelben, először halálkomolyan úgy védekezett: "nem a Gój Motorosok Egyesület tagjaiként, hanem civilként látta vendégül őket és családtagjaikat". Aztán ez módosult, de ez volt az első reakciója. Szanyi Tibor EP-képviselő, tehát nem lehet Budapestről visszahívni. Viszont fel lehet szólítani távozásra, és annak lehet nevezni, ami: egy felelőtlen, stupid holokauszt-relativizálónak. Aki ugyanis a déli kerítést nevezi Auschwitz lightnak, az nem a mostani migránsokkal szolidáris, hanem a lágert ártalmatlanítja.