Orbán Viktor január 18-i „visszafogott” strasbourgi beszédében sok volt a hazugság és a torzítás, de ezeket nem rögtönözte, hanem egy feltehetően a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban kidolgozott szamárvezetőből vette. A kormányzat tanult az általa elképzelt liberális összeesküvéstől, és egy-két hete buzgó külföldi propagandaoffenzívát folytat, amelynek keretében a nagykövet(ség)ek hazugságokkal és torzításokkal kiigazítják a helyi sajtó „hazugságait és torzításait”. Az érvelési törzsanyag egy változatát feltehetően a Európai Parlament konzervatív (néppárti és euroszkeptikus) képviselőihez is eljuttatták, ugyanis a felszólalásaikban ugyanazok a mémek köszöntek vissza, amelyeket untig ismerünk a nagykövetektől és a hazai fórumok kormánypárti júzereitől, akik nyilván igazi népművészetnek hiszik tevékenységüket. Ez egyébként teljesen ésszerű akció lenne a kormány részéről; az európai szocialistáknak vagy liberálisoknak pedig nem volt annyi eszük, hogy megbízzanak egy tényfeltáró embert, aki a publicisztikák olvasásán túl megvizsgálja a jogi hungarikumokban a részleteket, ahol köztudomásúlag az ördög lakik.

A KIM/Külügy sajtócáfoló hazugságsillabuszának egyik tétele az új rendszer lényegét érinti, ezért érdemes külön szemügyre vennünk. 2012. január 18-án, az Európai Parlamentben ezt a tételt Orbán Viktor így adta elő: „a Bizottság által nekünk elküldött és eddig jogilag kifogásolt szakaszok közül egyetlen egy sem érinti a magyar alkotmányt. Hiába írnak az újságok mást, egyetlen kifogást sem támaszt a magyar alkotmány április 25-én elfogadott szövegével szemben. Az alkotmányt előző év április 25-én fogadtuk el. Az alkotmányhoz kötődő átmeneti rendelkezések közül ért kettőt kifogás a Bizottság részéről, és az átmeneti rendelkezések ezen két kifogásának orvoslására rendelkezésre állunk. De szeretném hangsúlyozni, hogy ez idáig a magyar alkotmány egyetlen szakaszát sem volta senki semmilyen természetű jogi kétely alá, és meggyőződésem szerint ez jól is van így.”

Ebből az derülne ki, hogy van egyfelől az alkotmány („Alaptörvény”), azzal a szöveggel, amit 2011. április 25-én hirdettek ki, és kering valahol gólyafosként a jogi levegőben az Átmeneti rendelkezések című valami, ami se nem sarkalatos törvény, se nem alkotmány. Hát akkor micsoda? Ez a kérdés még harcedzett alkotmányjogászoknak is fejtörést okoz, pedig ott a megoldás az Átmeneti rendelkezések 31. cikkének (2) bekezdésében: „Az Átmeneti rendelkezések az Alaptörvény részét képezik.” Pont. Nem is lehet másképp, az átmeneti rendelkezés mindig az új (alap-) jogszabály része. Az Európai Bizottság kifogásai tehát mégis a magyar alkotmányt érintik (a bírák nyugdíjkorhatára, illetve a jegybank és a pénzügyi felügyelet összevonása ügyében). És az Átmeneti rendelkezések című valami egy közönséges alkotmánymódosítás, merthogy valóban nem sarkalatos törvény, hanem benne van az Alaptörvényben.

Átmeneti rendelkezéseket általában akkor alkotnak, ha az új jogszabályt valamiképpen egyeztetni kell a régivel (tisztázni kell, meddig és milyen körülmények között vonatkozik a régi jogszabály a jogviszonyokra, szükség van bizonyos szerzett jogok átmeneti, nem végleges védelmére), vagy ha a régi jogszabály szerint létrehozott intézményt valahogy az újhoz kell igazítani  (ha pl. titkár helyett főtitkár van, azt hogyan választják meg először). Van ilyesmi december 30-án elfogadott szövegben, de például az MSZP-t bűnössé nyilvánító dörgedelem, illetve az Európai Bizottság által kifogásolt két tétel  „átmeneti rendelkezéssé” nyilvánítását semmi értelmes ok nem indokolja. Arról nem beszélve, hogy az Alkotmánybíróság szerint (ABH 3/2001) alkotmányellenes, ha nem állapítják meg az átmeneti időszak végét, ilyennek pedig sem a bírák, sem a jegybank esetében nyoma sincs. De mivel az Átmeneti rendelkezések című valami az Alaptörvény része, az Alkotmánybíróság tehet egy szívességet. Ki van ez találva.

Ez a mostani Átmeneti rendelkezések semmi más, mint az alkotmányhoz utólag fűzött salátatörvény  (ahhoz képest, hogy a tavaly április 25-én kihirdetett új alkotmány „Magyarország első egységes Alaptörvényéről” hadovál, amit „Isten és ember előtti felelősségünk tudatában” írt Szájer József az I-Padjén). Olyan dolgok vannak benne, amiket vagy bele kellett volna írni már az április 25-i alaptörvénybe is (ha tényleg szükséges átmeneti rendelkezések, ennyi rendezett gondolkodásra futhatta volna);  vagy utólag jutottak az eszükbe valami  taktikai kényszerből, és gyorsan hozzácsapták még a hatályba lépés előtt. És/vagy bombabiztossá akarták tenni őket, nehogy az amúgy is domesztikált Alkotmánybíróság akár csak tárgyalhasson róluk, mert az bizonytalanságot szül a népben. Továbbá hogy a szilveszteri puccs termékeit a hazai és európai érdeklődők elől eldugják. Bár persze semmit, ami egyszer nyilvánosságra került, nem lehet tökéletesen eldugni.

Ha a magyar civilizáció romokban hever is, a zugügyvédi sumákság kultúrája húsz év alatt virágba borult. Az Európai Parlament a jelek szerint nincs erre fölkészülve, a Bizottság egyelőre még észnél van. Kösz a részvétnyilvánításokat, de esetleg valaki kérdezze meg: micsoda is a mi alkotmányunk?