Orbán Viktor ma évet értékel. Immár tizennegyedik alkalommal. Nem lennénk az év helyében.

Ha mi most év lennénk, egészen pontosan a 2011-es év, akkor tartanánk attól, hogy komoly dorgálásban részesülünk. Pironkodnunk kéne, hogy a miniszterelnöki beharangozó ellenére – amelyik tavaly a megújulás éveként mutatott be minket –, a megújulásból sok minden nem látszik.

Tény az, hogy sikerült új alkotmányt tető alá hozni, ám hiú volt a remény, hogy ez „szilárd, végleges alapot teremt Magyarországnak”, az év végére ugyanis már kiegészítést is kellett fűzni hozzá. Képek viszont kerültek bele, bár arról eredetileg nem volt szó.

Ha mi lennénk a 2011-es év, akkor most szembesülnünk kéne azzal, hogy háborús követként és hegyi mentőként is felsültünk. Kormányfőnk erről szónokolt: „hadat üzenünk az államadósságnak, és ha nem gyűrjük le, ő fog végérvényesen maga alá gyűrni […] A hegyi mentő tudja, hogy a lavina nem fog kitérni, nekünk is tudni kell: sem a válság, sem az adósság elől nem tudunk kitérni”. Az államadóság lavinája, amelynek bátran hadat üzentünk, úgy néz ki, hogy maga alá temetett minket, noha Matolcsy miniszter folyamatosan győzelmi jelentéseket küld a frontról, már amikor éppen nem exbarátaival levelezik.

És ha már szóba került a nemzetgazdasági miniszter, szomorúan kell konstatálnunk azt is, hogy az országból hősiesen kikergetett IMF-et, a nemzet szabadságharcos kormánya maga hívta vissza. Ha mi most 2011-es év lennénk, akkor megsemmisülten várnánk a fegyelmező kokikat és sallereket. (További összeállítást az orbáni előirányzat és az engedetlen valóság viszonyáról itt olvashat.)

Ha azonban 2012-es év lennénk, akkor derűsen néznénk a jövő és a miniszterelnöki ítélet elé, hiszen Orbán Viktor már egy évvel ezelőtt is megmondta, hogy mi az „elrugaszkodás éve” leszünk, ami a Malév leszállásával már meg is kezdődött. Mi úgy rugaszkodunk, hogy landolunk, minden más interpretáció a nemzetközi baloldal támadása.

De, ha 2012-es év lennénk, akkor mi csak hiteles forrásból tájékozódnánk, és magától a legilletékesebbtől hallgatnánk meg az iránymutatásokat. Ahogy erre a „Bízunk a kormányban” „fiatal, civil értelmiségiek” által létrehozott fészbukcsoport (mely meghatározás nyilvánvalóan megállja a helyét, amennyiben a „fiatal, civil értelmiségit” egy nagy nyelvként képzeljük el) emlékeztetett is mindenkit tegnap:

(A Nyüzsi Facebook-oldalán is találhatók fiatal, civil értelmiségiek, de nem olyanok.)